Tarisznya

“Tarisznya” bejegyzéshez 10 hozzászólás

1. Kedves Zsuzsanna!

   Köszönöm, hogy bekukkantottál…am nem bánom, hogy elszórtam…az ember a saját hibából tanul igazán…
   a szülő ettől próbál kímélni…de hisz nem kell… nekünk, nekem is kell csalódni…elesni, majd felkelni, tovább menni…üdv.: Móni

2. Kedves Mónika!

   Aranyos ez a kis versed. Én sem bántam volna, ha a tarisznyám üres maradt volna, mert a madarakat én is szívesen etetem.
   Szerintem a tarisznyád még sem maradt üresen, hiszen most kezded újra megtölteni hasznos mondanivalóval, és lesz majd mit továbbadnod az utánad jövőnek!

   Üdv.: Torma Zsuzsanna
   🙂

3. Kedves Timóca!

   Hiszek abban, hogy semmi sem történik véletlenül… hogy magad varrtad a tarisznyád…akkor fájt bizonyára…valahol ma is…de talán valahol most hasznát veszed! Hisz igaz s jó ember lettél…s ezért senkinek nem tartozol köszönettel…csak büszke lehetsz magadra…:) Szeretettel gondolok rád! Üdvözöllek s szép napokat kívánok! Mónika:)

4. Kedves Anna!

   Valóban én töltögetem, s hogy jóval azt nem mindig tudom…de igyekszem! Köszönöm, hogy bekukkantottál…szép napot Neked is! Pusz: Mónika

5. Kedves Mara!
   Meglátni a szépet..hm! Sokszor nem könnyű, vagy csak nem mindig akarom! Elgondolkodtató mindenesetre…
   szép s kellemes napot kívánok…:)
   Üdv.: Mónika

6. Kedves Mónika!
   Az anyai gondoskodásnak nincsen határa!
   Ők boldogságot akarnak gyermeküknek adni
   Aztán kifogy a tarisznya és magunknak kell töltögetni.
   Sok-sok tapasztalat és tanulság árán "tanuljuk" az életet.
   Tőlünk függ zőmében,hogy jó tanulók leszünk-e?
   Sok szeretettel:Teri

7. Kedves Icus!

   Neked is köszönöm…oh én még nagyon tapasztaltam vagyok az életből még nem sok mindent tapasztaltam…am probléma…az hogy ha tehetem búslakodok s nem akarom észre venni a szépet s jót… a tarisznyára vissza térve…anyum 15 éves koromban rakott bele ezt azt! Addig nem is ismertem…nagyon vad s nyers fa voltam…amire rá fért egy alapos csiszolás…s tart ez a mai napig…több kevesebb sikerrel…:D!!!!

   Más: mindig "felnéztem" s értékeltem azokat az embereket akik szülői segítség nélkül"nem anyagi javakra gondolok" válnak jó felnőtté…légy büszke Magadra…:) "Te megcsináltad…" 🙂
   Puszi: Mónika

8. Kedves Gyöngyi!

   Köszönöm bölcs s nagyon kedves szavaidat…mikor olvasom a hozzászólásaid mindig az jár az eszembe…hogy milyen érdekes a világ…olyan emberkék adnak tanácsot…akiket nem is ismerek…s ami szép benne így ismeretlenül is azt érzem: tiszta jó indulat és szeretet árad felém…:) hihetetlen…de jó érzés…köszönöm! Szeretettel kívánok mosolygós vidám, jó napokat! 🙂

9. Kedves Mónika!

   Szerencsésnek mondhatod magad, hogy édesanyád a tarisznyádat ennyi mindennel megrakta:) Az én tarisznyámba ha belenéztél volna annakidején, lehet, hogy semmit nem találtál volna benne. Így kénytelen voltam saját magam telerakni minden széppel, becsülettel, tisztességgel és legfőképpen szeretettel. Ezekből adok a mai napig is mindenkinek, és van olyan, mikor olyanra pazarolok, aki bizony nem érdemli meg.
   De minden tapasztalat erősít, ma már tisztábban és okosabban szemlélem a világot!
   Hidd el, Te is így leszel egyszer!

   Szeretettel: Icus

10. Kedves Mónika.
    Biztos nem vetted észre a tarisznyád titkos rekeszét, amiben ott lapulnak a tapasztalatok. A türelem, a hit. A szépség.
    Neked csak ki kell tárnod a lelked, a gondolataid és a szemeid. Csupán te döntöd el mit is akarsz látni. Szépet, vagy szomorúan buslakodni egy kövön és fejeden az ürenek mondott tariszna nyomása alatt sírni.
    Sok szép vár még rádm, csak még nem tudod. Később háls leszel a sorsnak és időnek, hogy ezt az ídőt hozta neked ami most egy kicsit üres. Készülj fel a következő útra. Az ember élete olyan, mint egy csipkés terítő Át lehet jutni egyenesen üres semmi minták nélkül és lehet csikbe-csakba menni hol sűrű, hol ritka felületen ezer mint, ezer kersztút válaszáson.
    Szeretettel Gyöngyi.