Társat választottam

“Társat választottam” bejegyzéshez 15 hozzászólás

1. Kedves Mónika!
   A magány nagyon fájdalmas,szomorú,válassz inkább társat magadnak légy boldog és mosolygós.
   A versed nagyon szép.
   Szeretettel:Juli

2. Kedves Krisztina!:)

   Valahogy így hozta az élet, (vagy én) de ma tegnap s évek óta a "magány" csak mi velem van…s ebből már nem könnyű ki mászni…megszokás miatt sem…félsz miatt sem…oh sok dolog van…:S
   Am köszönöm, a hozzászólásod! Minden jót kívánok! Szeretettel gondolok Rád: Mónika:)

3. Kedves G.mama!

   Köszönöm, neked is, hogy bekukkantottál…valóban nem jó a magány…főleg, hogy depresszióval párban jár…
   Üdv.: Mónika

4. Kedves Timóca!:)

   Hihetetlen, hogy mennyire "nyitott könyv" vagyok verseim által! Am volt idő mikor azt akartam , ne tudjanak kiismerni az emberek…ma már ez nem foglalkoztat! Hmm…sokban hasonlítunk! Köszönöm kedves s igaz szavaid! Én is szeretettel gondolok rád!
   Pusz: Mónika:)

5. Kedvae Mónika.
   Már írtam, hogy vannak az embernek csöndes periódusai. Te még fiatal vagy és sok szépség vár reád. Olyan szép képeket tudsz írni és olyan csodálatosan tudod lefesteni a természetet
   Hát kérlek, hogy a lelked is érezze át a szépségét, mint ahogyan a gondolataiddal tudod kifejezni.Hagyd a könnyeket másra.
   Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.

6. Kedves Rozálka!

   Folyamatosan rázom magam, de elszédülök, így abba hagytam! Most jó így, talán minden úgy történik, ahogy én akarom s akartam! Vers, szomorú, nos én nem nagyon tudok vidám verseket írni…vagyis csak ritkán…
   Szép estét! S örülök, hogy tetszik! 🙂 Szép estét! Üdv.: Mónika

7. Kedves Mónika!
   Versed szívemhez szól!
   Tetszik nagyon , mert mi hasonló témákkal foglalkozunk.
   Nagyon szomorú, ugyanakkor gyönyörű ez a vers.
   De te még fiatal vagy, így tessék kicsit megrázni magad!!!
   Szeretettel olvastam versedet, amihez gratulálok, mert szép!!!!!!!!
   Üdv:Rozálka

8. Kedves Anna!

   Hát be kell valljam, kicsit meglepődtem nekem címzett mondandódtól!:)
   (a vers igaz, saját érzéseimről szól)
   Nagyon kedves vagy…a versike is nagyon tetszik! 🙂
   Örülök, hogy köztetek lehetek..újra s újra csak azt tudom írni…érdekes az ember, akarom mondani a világ…bár személyesen senkit nem ismerek…mégis annyit, de annyit tanulok…és az a sok jó ami áramlik felém…:)
   Oh…köszönöm, hogy bekukkantottál!
   S szép estét kívánok, nyugodalmas éjszakát!:)
   Üdv.: Mónika

9. Kedves Viola és Terézia!

   Hmm…igaz minden egyes szó amit írtatok…csak nem könnyű…vagyis nagyobb a félsz bennem és önbizalom az amiből nagyon kevés van…majd Isten dönt, mert én nem tudok, vagy nem akarok, nem tudom!
   Minden jót kívánok én is, no meg sok-sok egészséget!
   Üdv. szeretettel: Mónika

10. Kedves Mónika!
    A "magánnyal" soha nem szabad kiegyezni, belenyugodni!
    Isten is Társat teremtett Ádámnak..Évát,
    Évának meg Ádámot.
    "Nem jó az embert egyedül hagyni!" Mondta a mi Teremtőnk is…!
    Szeretettel:Teri

11. Kedves Mónika!
    Rossz társat választottál, de az a baj, hogy jól érzed Magad vele. Ettől szabadulj meg, amíg nem késő. Fiatal vagy, tele életenergiával, vágyakkal, törj ki ebből, persze, türelmesnek is kell lenned. Most aztán légy okos!
    A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola 😛

12. Kedves Icus!:)

    Köszönöm kedves szavaidat…hát valóban szomorú minden versem…igazából próbáltam vidámat is írni…de valahogy nem megy…a szomorú sem…hisz még csak most próbálgatom szárnyaimat…néha elkezdek zuhanni…máskor meg szelek szárnyán suhanok s nagyokat kacagok…érdekes jó kedvvel is tudok olyan szomorúan írni…mintha a világ vége jönne el…na kicsit sokat írtam!
    Sok szépet, mosolyt kívánok neked!:)
    Szeretettel: Mónika

13. Kedves Mónika!

    Egyik szemem sír, a másik kacag…
    Kacag, mert szép a vers, megindított bennem is valamit.
    Sír, mert mindig szomorúakat írsz. A magány ne legyen társad, nem jó választás! Bármivel hiteget, ne higgy neki!
    Fiatal, értékes ember vagy, itt a nyár végre! Örülj a szépnek, találj hű társat, a gondok kíméljenek, a magány továbbállhat:)

    Szeretettel: Icus

14. Kedves Zsuzsa!

    Remélem én is, hogy egyszer elválnak útjaink s szeretett társam más után néz…bár ha rajtam múlik ez nem változik meg soha…mint a nevem is jelenti…úrinő, tanítónő, de magányos! Szép napot neked!
    Üdv.: Mónika

15. Kedves Mónika!

    Lehet, hogy Te választottad a magányt társadnak, de remélem, sikerül megválnotok egymástól, mint levél a fától, és sebeid begyógyulnak, fájdalmaid elmúlnak.
    Tudod, a rossz után jön a jó.

    Versed szép, bár szomorú!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂