DRÁGA SZÜLEIM
Drága jó Édesanyám,
ha elmegyek te mindig várj reám.
Visszajön lányod Apám,
a pokol bugyrából is talán.
Tudom, hogy az adósotok vagyok,
szeretni mint más… én nem úgy tudok.
De a hízelgő nyájas hamis szavak,
el nem hagyják az én ajkamat.
De mit belül érzek jó Anyám,
Mi nem látszik belőlem Apám,
Mi nem jön számra… hiába akarnám,
ezért ott belül mélyen megtartanám.
Aki szeret… mindig is szeretni fog.
mert-e kötődés… ez nem hamis dolog.
Szívvel-lélekkel… igaz érzésekkel,
belülről áradó valós szeretettel.
Nem tudtam szóban soha kimondani:
SZERETLEK titeket!!!
De remélem nem is kell, mert ti ezt érzitek.
(ezt a versemet soha nem tudtam megmutatni
sajnos a drága szüleimnek 1997)
Nagy Rozália
Köszönöm Icuskám, Julika, Gerzsonmama, hogy olvastok.
Szeretettel:Rozálka
Drága Rozálka!
Ez a vers az amikor ,gombóccal a torkomban,inkább hallgatnék emlékezve,veled egy kicsit.Nincs szó,de talán nem is kell.
Szeretettel:Juli
Kedves Rozálka!
Muszáj így megríkatnod? Nagyon elérzékenyültem….
Ha nem is tudtad szóban kimondani a bűvös szót: SZERETLEK, hiszem hogy érezték…
Mert a szeretetet, ragaszkodást nagyon érzi egy szülő. Hiszen Te is tudod a fiaidról:)
Nyugodj meg Rozálka… ők is tudják.
Szeretettel: Icus
Sajnos , hogy te is múlt időt használsz már Terikém.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel:Rozálka
Kedves Rozália!
Gyönyörű,igaz érzelmeidről írt versedet kár, hogy nem láthatták a Szüleid!/Ne, búsulj, mert biztosan érezték ők ezt a szívükben!/
Sokan vagyunk ám úgy, mint Te!
Egyik versemből idézek Neked, hogy megvigasztaljalak:
"Ősz fejét, ha egyszer simogathatnám…
Mily drága volt nekünk, úgy elmondanám!
De a szó bennrekedt, sajog most szívem,
Az ember "elkésik" az élet ilyen"!
Sok szeretettel olvastam versedet:Teri