Ha egyszer


HA EGYSZER…

Ha egyszer térden állva
kényszerülnék
csendes megadásra,
fejet kéne hajtanom,
sunnyogva, megalázva,
elszaladnék! Soha többé
nem is néznék hátra!

Ha egyszer hazugságra
biztatnának,
ez lenne az ára
jólétemnek, így lehetnék
puccos úri dáma,
tiltakoznék! Nincs szükségem
könyöradományra!

Ha egyszer megtagadnám
elveim, mert magas volt
a mérce, mit önmagamnak
állítottam, ezért toltam félre.
Engedd meg, hogy tükör előtt
szótlan, némán üljek,
tetteimmel elszámoljak,
sírva szembesüljek!

Budapest, 2010. 06. 09.

Bogárné Sárközi Ilona

“Ha egyszer” bejegyzéshez 23 hozzászólás

  1. Kedves Marika!

    Vannak az életben igen furcsa helyzetek, de alapelveimet soha nem adtam fel!
    Köszönöm, hogy olvastál.

    Üdvözöllek szeretettel: Icu

  2. Drága Kit!

    Köszönöm kedves soraidat. Igen, így gondolom én is.
    Nagyon örülök, hogy itt is meglátogattál.
    Ölellek sok szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!