Ajaktól térdig


Ajaktól térdig

Soha nem éreztem
mámort így végig,
együtt, veled,
ajaktól térdig!

Szádról sikoly
röppent az égig,
és borzongtunk
ajaktól térdig.

Csókoltuk egymást
az első vérig
fogvacogva,
ajaktól térdig.

Óh ég, add,
engedd tavasztól télig,
hogy szerethesselek
ajaktól térdig!

Gyömrő, 1985.

Szabó László Dezső

“Ajaktól térdig” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves László.
    Remek szép verssel mutatkoztál be.
    Szívemből kívánom, hogy ez a hangulat legyen veled egész életedben Ez szerelem.
    Üdv Gyöngyi.

  2. Kedves László!
    Kívánom legyen így,tavasztól,télig,élted végéig.
    Tetszett.
    Szeretettel:Juli

  3. László, gratulálok! Egyszerű és szép, szenvedélyes vers. Legfőbb erénye, hogy rövid: ajaktól térdig…

Szólj hozzá!