JÖJJ EL!
Bedöntött kerítés,
Omladozó kicsi ház.
Bűnös szerelem,
Szenvedéllyel teli láz.
Gyöngyös könnycseppek,
Véres veríték.
Hatalmas díszes asztalon
Csak az üres teríték.
Elfakult emlékek,
Eltépett fényképek,
Magányos csendben
Hangosak a léptek.
Lassú szívdobogás,
Gyorsuló idő.
Könnyű a lelkünk,
De nehéz rajta a kő
Ezer és ezer gondolat
Baljós előjel
Könnyű gyors halál
Várlak már jöjj el!
Runyai Krisztián
Kedves Krisztián!
Minden véget ért szerelembe belehalunk egy kicsit,de jön majd egy másik ami begyógyítja a sebeket és új erővel akarunk élni mindörökké.
Nagyon szép képekkel festetted le a hangulatot,szép érzelmekben gazdag vers,nekem nagyon tetszett.
Szeretettel:Juli