Jöjj el!


JÖJJ EL!

Bedöntött kerítés,
Omladozó kicsi ház.
Bűnös szerelem,
Szenvedéllyel teli láz.

Gyöngyös könnycseppek,
Véres veríték.
Hatalmas díszes asztalon
Csak az üres teríték.

Elfakult emlékek,
Eltépett fényképek,
Magányos csendben
Hangosak a léptek.

Lassú szívdobogás,
Gyorsuló idő.
Könnyű a lelkünk,
De nehéz rajta a kő

Ezer és ezer gondolat
Baljós előjel
Könnyű gyors halál
Várlak már jöjj el!

Runyai Krisztián

“Jöjj el!” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Krisztián!
    Minden véget ért szerelembe belehalunk egy kicsit,de jön majd egy másik ami begyógyítja a sebeket és új erővel akarunk élni mindörökké.
    Nagyon szép képekkel festetted le a hangulatot,szép érzelmekben gazdag vers,nekem nagyon tetszett.

    Szeretettel:Juli

Szólj hozzá!