A Szív
A mélysötétben fény-parány
magához húz, magához int,
s ahogy indulok felé,
úgy nő a fény, és nő megint,
míg végtelenné váló ragyogás
szövi át egész lényemet,
szelíd gyönyörrel tölti el
a Szent Szív az én szívemet.
Nem nézi földi gyarlóságomat,
homályos lélek-tükrömet,
csak árad felém ragyogása:
a végtelen nagy Szeretet.
Áldott a Szent Szív mindörökké!
Magához ölel, befogad,
ékkővé válik bűnös szívemen
a fénye, melyet nekem ad.
2009. 06. 28.
Szabó László Dezső
Kedves László!
Versedet nagyon szépen vezetted le nekünk.
Köszönöm- e szép gondolatokat.Tetszett.
Szeretettel:Rozálka
Kedves László!
Versedet olvasva,ugyan az az érzés járt át,mint mikor egy gyönyörű templomba megálltam az oltár előtt,ott éreztem azt hogy legyek bármily gyarló,ott az a ragyogó szívben nekem is jut hely,engem is befogad.
Tetszett a versed,szeretettel:Juli
Kedves Dezső
Gratulálok szépen szavakba festett fényehez. Hangulatos, megnyugtató, hitet erősítő.
Sok sikert Szeretettel Tátos Gyöngyi