Idő
Napok telnek, órák szaladnak.
Hallom ahogy lépkednek, egy
ütemre kopognak.
Üldöz az idő, mint áldozatát
a veszett vad.
Szakadékszélére mosolyogva
taszítanak.
S Festik be újra s újra
hajamat, roncsolják
arcomat. Változik minden,
lassan elmúlnak!
Unalmas az élet, hogy
rohan az idő anélkül,
hogy meghallgatna. S
nem csak el venne,
cserébe szépet adna…
Élet, nap, suhanó pillanat.
Szállni volna jó, oda hol
örökké süt a nap… s idő
sem veszi el mostani arcomat,
s nem színezi soha fehérre
hajamat.
De ez az élet rendje,
szaladni kell… szaladni
fejvesztve. A mindenbe,
a semmibe! Csak lenne,
csak tudnám, hogy van értelme…
Kisvárda, 2010. június 05.
Orsós Mónika
Kedves Dávid!
Nos, igen valóban unalmas és monoton az életem, s én ez ellen nem teszek…megy az idő…sajnos gyorsabban mint szeretném…nem rég még játszottam( 10- en évesen) ma már a dolgozó emberek életét élem…
szegénység…nos nem ezzel van baj…mondjuk itt Szabolcs megyében lehetetlenség boldogulni…de nem könnyű batyut venni a hátamra…s tovább állni…
De köszönöm, hogy olvastad! Szép napot neked!:)
Kedves Krisztina!
Köszönöm, a hozzászólást s szép napot kívánva üdvözöllek! Móni
Kedves Móni!
27 éves vagy és kisvárdai. Hogy van az, hogy üldöz az idő, de unalmas az élet? Az életed nem lehet könnyű, hiszen huszonévesen az ember általában még nagyon optimista, bizakodó, reménykedő, a jövőt tervező, meg szerelmes… A családi háttered sok mindent befolyásol, de már az a tény, hogy itt a neten verseket írsz és elküldöd nekünk, komoly törekvés arra, hogy más minőségű életre vágysz, és nem szeretnél idő előtt megőszülni. Én a verseid nem minősítem, engem a mögöttes sorsod izgat, hogy révbe érj egyszer, hogy megtaláld a boldogságot, és azt a valakit, aki ezt megadja. Abban a távoli megyében árvíz nélkül is nehéz a sorsa a szegényebbeknek, hát még a fiatal nőknek…
Szorítok neked!
Üdvözöl : Dávid (vers- és magyarnóta kedvelő)
Kedves Zsuzsa!
Helyesírási hibák, hmm köszi, hogy szólsz, am én is észre vettem már…no már így marad:)!
Üdv.: Mónika
:)Kedves Mónika!
Hiszen leírtad, ez az élet rendje, megszületünk, élünk és megöregszünk, megőszülünk.
Azt, hogy mennyi értelmet viszünk bele, az rajtunk is múlik!
A szakadékszélére két szó, véletlenül egyben maradt.
A "nem csak el venne' szavaknál az "el'" és a venne" szavakat egybe kellene írni.
Egyébként szép a versed, tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Köszönöm mindenkinek! 😀
Üdv.: Mónika
Kedves Mónika!
Van értelme… nem is kevés! Keresd, és hamarosan megtalálod!
Valóban fantasztikus ez a versed, annyira a szívedből jönnek a szavak, talán ezért sikerült ez is ennyire jól.
Engem ezúttal is elkápráztattál.
Szeretettel: Icus
Kedves Mónika.
Még fiatal voltam én is hajtottam az idő kerekét előre, hogy vágyaimat minél hamarabb megleljem. Értelme mindíg mindennek van. Csak okosan kell megkeresni a lehetőségekben az értéket, értelmet. Nem leülni elveszetten a keservek batyujára és azon töprengeni, hogy hogyan is gyarapítsuk még nagyobbra azt a batut, hogy magasabban tudjunk űlni, hogy nagyobbat tudjanak esni a könnyeink a talajra.
Nagyon sép a versed. Ez most nagyon tetszik. Eszméletlen, hogy mennyit fejlődött a versírási készséged.
Szívből gratulálok szeretettel Gyöngyi.