Nyári idill


Nyári idill

Nyár volt, napoztam a kertben gondtalan
Szomszéduram lapult a fák árnyaiban
Kezében pohár sör, száján kaján vigyor
Les de nem látja, hogy arcom mily komor?

Régi slágert bömbölt az ócska rádió
Nem hiányzott nekem az ingyen dáridó
Kutyus a kutyám, ki élt már sok helyen
Kérdőn nézett rám: na most mi legyen?

Tudta, ha ilyenkor rám tör az iszony
Akkor nem számít a jó szomszédviszony.
Talpra ugrott hát, vitte ösztöne
Szinte vonzotta a szomszédom söre

Amely időközben lassan elfogyott
S az üres pohár ott árválkodott
A kerítés mellett egy bokor alatt
De sokáig aztán üres nem maradt

Mert Kutyusra rájött a nagy izgalom
Nem jellemző rá az önuralom
Lábát felemelve nagy sikert arat,
Teli töltötte az üres poharat.

Szomszéduramnak elment a kedve
Kortyolt, köpködött. – Tán meleg a söre?
– kérdeztem kedvesen, s ő bólogatott
Aztán hirtelen magamra hagyott.

Kondra Katalin

“Nyári idill” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Felvidított a versed, igazi jókedvre derített, nagyon tetszik a kutyáddal együtt. Ellentéte a "szomszéd", már maga a szótól is hidegrázást kapok, mert olyan szomszédokkal vert meg az ég, de nem csak most, hanem már gyermekkorom óta!
    Szeretettel gratulálok: Viola 😛

  2. Kedves Katalin!

    Nagyon jól sikerült a versed, a végén a humoros befejezéssel. A kutya, a kedvenc négylábunk sokszor kisegíthet bennünket a bajból.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!