Madárcsicsergés


Madárcsicsergés

Hajnal volt. Csicseregtek.
Pedig még nem is érték őket
mosolyt fakasztó napsugarak.
Csak kacagtak s kurjongattak,
ablakom alatt a drága kerti
madarak.

Micsoda hangzavar volt,
mily szép ahogy szét
táncolták játékosan a port!
Szívem velük hangosan
dalolt, s taposta rúgta szét
az álomport… mi arcomra
mosolyt s szívemnek jó kedvet,
melegséget adott.

S közben érzések támadtak
bennem, mintha magam
lettem volna szeretett
álombeli kertem,
hajnalom s napom.
A madarak s általuk
csiripelt dalom.
Mit magamban azóta
is csak dúdolok,
dúdolok… s szívemmel
hallgatom, hallgatom.

Kisvárda, 2010. június 10.

Orsós Mónika

“Madárcsicsergés” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Krisztina!:)

    Na azt hiszem e pár sor most igazi meglepi volt számomra…köszönöm! Jól esett olvasni, hogy örülsz a "jelenlétemnek"…is!
    Üdv s kellemes estét kívánok: Mónika:)

  2. Kedves Mónika!
    Örömmel látom a fejlődésedet, az átváltozásodat. Csak így tovább! Tetszik a versed, még nálam is hajnal van, de hallom a madaraid csiripelését, mely engem is felvidított.
    Szeretettel: Viola 😛

  3. kedves Mónika!
    Látod, hogy mennyi örömet sugároztál verseddel?
    / már 19-en elolvasták /
    Gratulálok!
    Veled álmodunk és örül a szívünk!
    Nagyon szép, étérezhető verset írtál.
    Köszönjük:Teri

  4. Kedves Mónika!

    Hurrá!!! Végre egy mosolyra fakasztó, békét, nyugalmat sugárzó vers…. jaj, de örülök…. a hajnali madárcsicsergés egy csoda!
    Dúdolj, és írj:)
    Nagyon szép, szívemből gratulálok: Icus

Szólj hozzá!