Gondolatok a szerelemről
Nem az szeret, aki vágyik,
Az szeret, aki érez.
Nem az boldog, aki elvesz,
Az boldog, aki ad.
Nem az lesz boldogtalan
Akit elhagynak a vágyért,
Az lesz boldogtalan,
Aki elhagyatott, egy másért.
A vágy, az álom.
Röpke boldogság.
A szeretet örök bíztató hitadás
Nem vesz!
Örökké oda adó valóság.
Szeretet a lélek mélye,
Nem hajlik cserére.
A vágy, csaló hazug lehet.
Ha elkábult a lélek.
Érzékekre épült kártyavár az ilyen.
Mindent tipró élvezet.
Ápolka, 2000.
Tátos Gyöngyi
Drága Gyöngyöcske!
Bizony, előfordult velem is, hogy az őrjítő vágyat összetévesztettem a szerelemmel… megszenvedtem, amúgy rendesen:D
Minden sorod igaz!
Szeretettel: Icus
Kedves Gyöngyi!
Nagyon jó kis versed olvashattam megint…élmény sokatmondó, tanulságos versedhez gratulálok!
Szeretettel: Mónika
Szép napot neked!:)
Kedves Gyöngyi!
Gyönyörű versedet már sokadszor olvasom!
Igen…akik szeretik egymást azok nem azt élvezik,hogy mennyit "kapnak" egymástól,hanem azt, hogy mennyit "adhatnak"még a szeretett Társnak.
A vágy magában,még nem szeretet.
Sokan összetévesztik a kettőt, aztán jön a nagy fájdalom, a csalódás.
Nagyon értékes gondolataidat remélem, hogy sokan fogják olvasni!
Köszönöm:Teri