2010. első féléve
Szívszaggató látvány rémiszt a tévében,
Ahogy pusztít az ár, daccal, elemében,
Özönlik a mocsok, szennyvizet sodorva,
Állatok pusztulnak, házak összerogyva,
Apa gázol vízben, karjában egy gyermek,
Anya egy batyuval, menekülve mennek,
80 éves bácsi vonszol homokzsákot,
Hiába igyekszik, vályogháza csak volt,
Kerítést markolja egy öreg nénike,
Zokogja, nem megy el, ez volt az élete,
Aki még tettre kész, építi a gátat,
Amíg erejük tart, nem fordítnak hátat,
Dolgozók hadai sietve mentenek,
Hogy a még élőkhöz, időben érjenek,
Vihar és jégeső földet letarolta,
Jövendő termését halál átkarolta,
Ez csak pár pillanat, gyors rombolásból,
Hasonlókat hallunk nagy Európából,
Hogy mi lesz ezután? Legyen összefogás!
Ne veszítsen reményt az összetartozás!
Budapest, 2010. június 22.
Farkas Viola
Kedves Társaim!
Köszönöm, hogy erre jártatok, örülök, hogy hozzászóltatok.
Szeretettel: Viola
Kedves Viola!
Nem tudni mi lesz ezután, de az embernek végre emberként kell viselkednie, csak így lehet túlélni.
Tetszett a versed!
Kedves Viola!
Szívszaggató szavakkal írtad le a szomorú valóságot!
Van mitől félnünk, azt hiszem… sajnálom az embereket, kiknek egész életük, mindenük odaveszett.
Szeretettel: Icus
Kedves Viola!
Nagyon szépen, s meghatóan írtad le azt a borzalmas állapotot, amit már hetek óta nap mint nap láthatunk a híradásokban. De legtöbben csak sajnálni tudják azokat, akiket ilyen nagy csapás ért, hiszen egy életük munkája veszett oda. Jó, hogy sok jó ember megragadva a lehőséget pénzbeni segítséget ajánl fel az árvízkárosultak megsegítésére, és akik megtehetik kétkezi munkával is segítik őket.
Remélem, hogy az országgyűlésben úgy döntenek, hogy egyáltalán nem lesz tűzijáték augusztus 20-án, és az erre megtakarított pénzösszeget az ő javukra utalják át!
Hiszen már eddig is sokan azt mondtuk, hogy azt a pénzt hasznosabb dolgokra is el lehetne költeni!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
:):):)
Viola, Kedves!
Sajnos ezt én is átéltem…nem volt kellemes! Tesómék lakását s az udvart öntötte el a víz…:(
No, de versed nagyon aktuális…sokat mondó! Nagyon szomorú…jól sikerült…de bár ne kellett volna ilyenről írni…BÁR SOHA NE TÖRTÉNT VOLNA MEG!!!!!!!!!!!!!!!
SZERETETTEL ÜDV.: Mónika
Kedves Viola!
Együttérző szíved, lelked nagyon szomorúan szép versben foglalta össze ezt a rettenetet amit sok embertársunknak el kell szenvednie.
Fontos dologra hívod fel a figyelmünket: "összetartozás",
egymás segítése."Ma nekem, de lehet, hogy holnap meg neked!" Segíteni kell egymáson ki-ki ahogy tud,mert
csak ez adhat reményt!
Köszönöm a szép gondolataidat ls felhívásodat!
Szeretettel:Terézke