Fabika, kedvence a mazsola


Fabika, kedvence a mazsola

/A 7 éves Fabika 2 éves korában történt/

Ilyen eset még nem esett,
A Fabika megetetett.
Pesti Mami! Tátsd a szádat!
Belerakom mazsolámat!
Kis kezével rakta, rakta,
Hamar üres lett a marka.

Minden szemnél „tátott” ő is,
Az enyémbe rakta mégis.
Üres lett már a kis keze,
De ragyogott huncut szeme.
A mazsola kedvenc étek,
Elajándékozni „vétek”!
De, hát „adni” ugye öröm?
Aranyos vagy megköszönöm!

Kövesdi Ferencné – Teréz

“Fabika, kedvence a mazsola” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Társaim: Timóca, N.Anna, Kriszti, Mara és Viola!
    Köszönöm, hogy velem voltatok!
    Örültem:Teri

  2. Kedves Terézke!
    Aranyos a versed, de hát képes voltál megenni az összes mazsoláját? Jó szíve van a drágának, örülhettek. De mi lesz, ha mindig, mindenét odaad?
    Szeretettel: Viola 😛

  3. Kedves Timóca és n.Anna!
    Köszönöm,hogy véleményetekből én is tanulhatok!
    Valóban így van.A gyermekeinknek mi vagyunk a tükör.
    Nem mindegy, hogy mit látnak, hallanak tőlünk.
    Szeretettel :Teri

Szólj hozzá!