Ments meg
Valóságnak tengerén
csónak lebeg, lebeg.
Csillagos az éjszaka
sötétség van körülötte,
csak az öleli hűen
egészemet.
A csónakot álmomban
újra s újra látom,
s benne ülve szomorú
dallamom játszom!
Talán egyszer a békét
is megtalálom!
Talán. Lassan.
S lassan elmerülök mélységes
mély sötétségbe, hol nem
pislákol szeretet sem remény
kicsi fénye!
Valóságnak tengerén lelkem
rabként tovább lebeg,
s felett gonosz árny fennhangon
gonoszan kacag s nevet.
S öleli egyre szorosabban
s szorosabban magához egy
életemet, mint szivárvány
az eget, a kékséges kéket
a legrejtekesebbet.
Csak folytja, folytja szegény
ritmust kalimpáló szívemet
s mindhiába kiált fel, hogy
valaki mentse meg…
Kisvárda, 2010 június 17.
Orsós Mónika
Kedves Viola!
Már kezdek fáradni, pedig nagyon fiatal vagyok, nem is fáradság ez, mint inkább beletörődés…
De ki is az-az "egy"?
Kihez fordulhatnék…(akarom egyáltalán…?)
És hol az út, amin
boldogan járhatnék?
S szagolhatnám
élet virágait, mi békét
s szeretet ad?
Türelem, rózsát terem…
Hervadt rózsát…megijedni, á nem! Tudom, hogy mi az élet rendje, küzdeni nap mint nap, a fennmaradásért…ami nem mindig sikerül…magamon segíteni, hogyan, hisz utálom magam…és ez már nagy baj…:(
Köszönöm, hogy benéztél…üdv.: Mónika
Kedves Mónika!
Megértelek. Szenvedsz, menekülnél, kéred a segítséget. Mi halljuk, de nem biztos, hogy tudunk segíteni úgy, ahogy Te várod. Addig-addig fogsz jajgatni, amíg belefáradsz és ahhoz az EGY-hez fogsz fordulni, Aki egyedül tud segíteni.
Kívánom, hogy találd meg a saját utadat és lelki békédet, de türelemre is szükséged lesz, mert ez egy életen át tart. Nem ijesztgetlek, saját tapasztalat. TE SEGÍTHETSZ MAGADON!
Szeretettel: Viola 😮
Kedves Rozálka!
Örülök, hogy tetszett! valóban szomorkás, próbáltam úgy írni, hogy érezhető legyen pl. az is, hogy mennyire össze vagyok zavarodva…ebben segített a tenger…és sorok is…és most veszem észre, hogy el is írtam…:)
felett"e" gonosz árny fennhangon
gonoszan kacag s nevet.
Pfú, jó sok hiba van benne…na most el keseredtem…:S
Jó pihenést Neked Drága Angyalka:)
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást! A helyesírási hibákat észre vettem, bár már csak aztán, hogy beküldtem:S! Nos nem haragszom…fojtja, fojtja…pontos jé…:)
De mikor írom, vagyis írogatok, annyira bele merülök, hogy h.írásra nem is figyelek…sok az s kötőszó…jé valóban! Na jó, komolyan köszönöm mindenkinek!
Drága Mónika!
Fojtja, fojtja – ha nem haragszol…
Kedves Szomorú Mónikám!
Versedben kéred , szinte könyörögsz a segítségért.
…nézd.."itt a kezem"..ha tehetném segítenék…
De biztos lesz olyan ember aki kisegít a bánatból, hidd el él az a Lovag, csak még nem találtatok egymásra.
Versed tetszett,a hangulatával együtt.
Szeretettel:Rozálka