Szigetem
A nyugalom szigete ez a kis asztalka,
itt gondolataim senki nem zavarja.
Mindenütt tollak, félbe hagyott versek,
kusza gondolatok, mik papíron hevernek.
Itt van minden, mit éppen szeretnék,
szemem mögött rajzolom, álmaim szigetét.
Csend és madár dal, fölém hajló ágak
a zajos világ elöl, óvón eltakarnak.
Sziklák résein kibuggyanó forrás,
súgják titkaik, ne hallhassa meg más.
Incselkedve játszik hajammal a szellő,
kék égen legelész, a sok bárányfelhő.
Lapos kő tetején egy kis gyík napozik,
csukott szeme mögött, ő is álmodozik.
Annyi szépséget álmodhat az ember,
a szürke, kiégett valósággal szemben.
Nyugalom szigete ez a kis asztalka,
álmaim, vágyaim, itt vetem papírra.
Kuzma Julianna
Kedves Alkotótársaim!
Köszönöm hogy olvastatok,és kedves soraitokat is.
Nekem sokat jelent ez a rozoga kis asztal,nem tudok csak úgy írni ha egyedül vagyok,kicsit elbújva a világ elől.
Szeretettel:Juli
Kedves Julika.
Kinek mi a szigete. Nagyon tetszett ahogy beavattál a titkodba.
Az én szigetem a kert, A diófáim árnyéka. Írni meg mindíg akkor írok és ott ahol a gondolataim, és érzéseim ki akarnak törni belőlem, mert ha később az már nem az igazi.Az emlék megmarad, de a hangulat elrohan az időben. Sok sikert kedves a versed. Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Julianna!
Egy csendes szigeten "álmodni" is jó.
Nyugalomra, csendre vágyunk ahol semmi nem zavarja a gondolatainkat.
Okos kivánság, szép vers!
Köszönöm:Teri