Pár perc
Csak álltam a sötétben
s bámultalak szótlan.
Fénylő hold ragyogta
be lényed, madársereg
vonult az égen, s közben
altatódalt dúdolt nékem.
S a fa mily szép volt,
zöld selyemruhájában.
Ragyogott s tündökölt.
Néztem, de csak pár
percig, mintha mondani
akart volna valamit.
Elindultam a nagyvilágba,
sietni kellett, tovább álltam.
Anélkül, hogy egy szólhatott
volna, nem is kiáltott utánam!
Kisvárda, 2010. június 19.
Orsós Mónika
Köszönöm Kedves Gyöngyi!:)
Csak remélni tudom, hogy ezek az évek…mik a magány társaságában élve telnek…pozitívan hatnak rám…igyekszem…csak néha nehéz!
Üdv.: Mónika
Kedves Mónika.
Nagyon szép versedbe érzem a magányt amit mindegyikben. Hidd el, el fog jönni az igazi,.Nem szabad türelmetlennek lenned. Valóban úgy van, hogy ha valamit nagyon siettetünk annak nem lesz jó a vége. Addíg amíg egyedül vagy építsed magad. Légy nyitott a világra. Ne zárkozz el. Figyelj meg mindent, hogy tanulhass. És tudj jól választani.
Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Mónika!
Igy tanuljuk meg, hogy mekkora öröm, ha valaki maradni akar /természetesen arra gondolok akit mi is kölcsönösen akarunk./
Találd meg a szíved méltó párját!
Nem kell elsietni!
Hamar munka ritkán jó!
Szeretettel:Teri
Kedves Mónika!
Ne légy szomorú! Valaki egyszer csak visszanéz, szól hozzád… és nagyon boldog leszel!!!
Akard, hogy így legyen..
Szeretettel: Icus
Kedves Anna!
Talán így lesz—talán—szép napot s kellemes hétvégét Neked!:)
Mónika