Emlékeimben őrzöm
Rég nem láttalak,
de azóta se feledem
kedvesen s csodálatosan
zöldellő koronádat.
Gyönyörű s óriás voltál,
sose láttam csodálatosabbat,
emlékeimben ma is őrzöm
simogató selyemruhádat.
Oly rég volt már mikor
ettem nektár édes,
kékeslilás szilváidat, s
szagolhattam illatosan
ékesítő virágaidat.
Sajnos már nem
gyönyörködhetem
ragyogó kristályaidban,
mik könnyként peregtek
suttogva mesélő
kérgeiden.
Oh, mennyire hiányoznak
a gyerekkori évek…
Azok az emlékek sokat
jelentenek, csodálatosan
szépek. Köszönöm azt a
biztonságot s árnyékot
mit akkor adtál nékem.
Kisvárda, 2010. június 19
Orsós Mónika
Kedves Viola!
Valóban nem könnyű elviselni, de muszáj…én is örülök annak, hogy itt lehetek…tanulhatok…igyekszem…de még nem vagyok elégedett…szerintem nem is leszek soha! Szép napot Kívánok! Üdv.: Mónika:)
Kedves Mónika!
A versed bennem is emlékeket ébreszt, nekem ugyan a Nemtudom szilva a kedvencem, amit Anyám régesrégen Aranyosapátiból hozott. Kedves verssel emlékeztél meg róla.
Külön köszönöm bölcs szavaidat, amit a versem alá írtál másodjára. Mindenben igazad van, csak hát az elviselés, az átélés, de ezt pont Neked mondjam? Változatlanul örülök, hogy ilyen szépen haladsz az útadon és jól is érzed Magad itt.
A legjobbakat kívánom Neked szeretettel: Viola 😛
Kedves Terézia!
Örülök, hogy velem emlékeztél…hogy nem vagyok egyedül…az érzéssel, emlékkel, ami "csak" egy fához köt!
nevetős napokat kívánok szeretettel. Mónika:)
Kedves Mónika!
Nagyon szép emlékeid vannak, gazdag Vagy!
Igen sok emlék fűz engem is a gyermekkorom kertjének fáihoz /szederfa,diófa/
Szeretettel olvastam és emlékeztem.Köszönöm:Teri
Kedves Anna!
Neked is köszönöm, hogy bekukkantottál…szép
és édes emlék! Szeretettel gondolok Rád is: Mónika:)
Kedves Icus!
A szilvafa(ringló) azóta is meg van…kivágni…á remélem nem ! Szeretném egyszer a gyermekeimnek is megmutatni…évek múltán nagyon jó megállni mellette. Hm, akkor óriásnak tűnt, ma már olyan picurkának…
Örülök, hogy tetszett! Nekem is tetszik, főleg a 4. versszak..
szeretettel üdv.: Mónika
Kedves Icus!
Van benne egy kis vidámság valóban, az emlékek hatása, de talán az érződik benne, amit a Gyöngyinek írtam is…a mamám halála…bár 1993-ban történt…de azóta is fáj…:(
Szeretettel gondolok rád: Mónika
Kedves Gyöngyi!
Valóban nagyon szeretem a fákat, azt a fát meg különösen…anno nem értékeltem…tönkre tettem, folyton azon csüngtem, le is tört egy ága alattam, és most illetve tavaly nyáron, haza utaztam Pécsre, órákat álltam, megsimogattam…annyi, de annyi emlékem fűz hozzá,,,pl pont ültem egy ágán, mikor jött Apum és mondta, hogy meghalt az én imádott nagyim! Egy világ tört össze bennem, meg az ág is akkor szakadt le alattam…:(
Üdv.: szeretettel Mónika
Kedves Mónika!
Milyen kedves dolog megemlékezni a szeretett szilvafáról:)
Ezek szerint már nincs meg a fa, ki kellett vágni?
Kislánykorodat idézted fel, biztonságot a fától kaptál. Remélem azóta másfajta biztonság is birtokodban van.
Ölellek szeretettel és gratulálok a vershez: Icus
Kedves Mónikám!
Versed nagyon szép…kedves versike.
Milyen furcsa , hogy most akik szomorú verseket írtak azok pont vidámra váltottak, és fordítva.
Ebben a versben már van egy kicsike vidámság , s ez nagyon jó!!!(de még csak egy kicsike!)
Szép!
Szeretettel:Rozálka
Kedves Mónika.
Dupla szeretettel olvastam szép versedet,.mert áttéreztem teljesen azt a megszemélyesítő szeretetet, amit a szilvafádról írtál. Azt hiszem rokonlelkek vagyunk, mert én is így szeretem a fákat.Szép versedhez gratulálok. Sok sikert kívánok. Szeretettel Gyöngyi.