Irka


IRKA

ahogy az irkából
elfogynak a lapok
ahogy elfogy a hold
és elfogynak a napok
ahogy egyre közelebb
kerülnek hozzám a csillagok
s ahogy majd egyszercsak
megérintek egy mozdulatot –
nem haldoklom: meghalok

2006

Budai János

“Irka” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves János!
    Nagyon érdekes hasonlat.
    Kicsit szomorú, de jó vers.Nekem tetszett
    Szeretettel:Rozálka

Szólj hozzá!