Gonosz mostoha
Csak néztük. Szó torkunkat
El nem hagyta, menekültünk
Volna, ha lett volna hova.
Az élet maga katasztrófa,
Lassan mindenünk oda,
egy élet munkája hullott
most a porba, körbe nézek
szememben képek szomorú
sorozata, rémálmok kora!
S hol eddig hallatszott
Gyermeknek kacaja,
Ma már nem hallatszik,
Csak jajveszékelése,
Keserves ordítása.
Amerre nézek, csak
Rom. Jég, sár s pocsolya.
Mindenütt könnyező arc,
Kétségbeesett emberek
Hada. Most merre?
S hova?
Ez az Isteni csapások
kora? Már nem
számíthatunk semmi
Jóra, sem vigasztaló
szóra!!!
Ütött az óra, 6-hoz
Érkezett mutatója,
Ördög szám ez!
Pokloknak pokla.
Szívek hullanak, s lelkek
Összeroskadva. Újra s újra.
Mindent eltöröl, s embernek
Most tiszta s fehér a lapja!
Kezdjük hát építsünk
Újabb világot magunknak!
Míg csak lehet, míg két
Kezünk bírja, s lelkünk
Végleg fel nem adja!
Bár bűnösek vagyunk,
Hisz úgy születtünk,
“Isten” Édes nekünk,
mégis Gonosz akár
egy “Mostoha”!
Kisvárda, 2010. június 22.
Orsós Mónika
Drága Angyalkám!:)
Tőletek tanultam az ember valóban akkor tud igazán jó verset írni…mikor szívből jön, nos ez nagyon mélyről jött! És könnyezve írtam! De már jól vagyok…az emberek is, még ha ez örök emlék is marad…nagyon rossz emlék! vidámabbak! Szeretettel gondolok Rád, Mindenkire!
És várom vidám versed, kíváncsi vagyok ! Minden jót s szépet! Szeretettel üdv.: Mónika
KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM VAGYTOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kedves Kriszti és Timóca!
Nos alapjába véve, csak úgy voltam részese ennek a borzasztó viharnak…hogy végig néztem(IJESZTŐ VOLT)…s idegeskedtem, mert távol voltam az otthonunktól…rossz mikor el jössz a még épp házból…s a gondolat is megőrjít…vajon mire mész haza? Vagy van e egyáltalán hova haza menni? Volt…kisebb károkat leszámítva semmi komoly baj nem történt…(már helyre is hoztuk)sajnos a húgom és családja ezt már nem úszta meg…csizmában közlekedtek…a házban is kacsaúsztató volt(de észnél voltunk és mindent biztonságba, víz mentes helyre menekítettünk)…de majd ez is megoldódik…ami leginkább fáj, hogy mi "szegények" beültünk a kocsiba…és végig jártuk az éjszaka kellős közepén a várost(akkor hol voltak a nagyok?és akinek kell segítsünk…ha mást nem autókat kihúzni a hempergő vízből…láttam embereket akik az ajtóban fejüket fogva álltak, s nem tudták mit csináljanak…láttam síró gyermekeket…kétségbe esett felnőtteket…rossz volt…velük éreztem és fájt….fáj! A gyerekeke azóta félnek…a barátnőm fia pl. rosszul lett! De majd megoldódik minden! Én bízom, abban hogy Isten megsegíti azokat akik igazán megérdemlik…ám köszönöm, hogy segítségetek fel ajánlottad…de higgyétek el, vannak családok akik nálunk és a húgoméknál is rosszabbul jártak…:(
De bízunk a legjobbakban…hogy nem ismétlődik meg még egyszer! Csak az a baj…hogy elég lázadó típus vagyok ahhoz , és együtt érző az emberekkel…hogy gyakrabban legyek hitetlen, mint istenhívő…pedig hát!
Kedves Timóca!
Verseid olvasva már én is sokszor észre vettem, hasonlóságot Közted és köztem! Remélem egyszer én is lenyugszom és elfogadom a tényt…hogy az élet csak szenvedés…és nagyon kevés benne a jó…
Üdv.: Mónika
Kedves Barátnőm!
Látom mindenki szerint Jó Verset:) írtál Te is.
Gratulálok neked, —és megy a vidámabb, úgy ahogyan kérted!!
Szia:Rozálka
Kedves Mara!
Jó persze, nem bántom én…csak kicsit haragszom Rá…büntesse azt aki, nem tudja értékelni a mi kis világunkat…ne azokat, akik semmiről sem tehetnek…egyébként Isten félő vagyok, ezért …mi jöhet még? Az ember próbál jó lenni, helyesen élni…és még sem jó…csak mert vannak akik mindent és mindenkit tönkre tesznek…
Kedves Ilona!
Miből? Hm, például a tűzijátékra fordítandó pénzekből… vagy abból az adóból, amit tőlünk dolgozó emberektől von le…ez mind mind rengeteg pénz…legalább hasznát venné az ország…s védené azt ami meg van…nem kéne hagyni, hogy tönkre menjen! De hát az a baj, hogy az emberek, mi magyarok csendben tűrjük, hogy mindenünket el vegyék a nagyok…talán egyszer lesz összetartóbb ez társadalom…talán! Üdv.: Mónika
Kedves monisa… a verset szíved joga volt megírni úgy ahogy érezted… őszinte kitárulkozással valós emberi dühvel az egész mindenség ellen.. és ezzel nincs is semmi baj… valós történet megrázó fájdalmát szőtted soraidba ..
Az már egy más kérdés, hogy milyen fejetlenül szervezetlenül osztották szét a segítséget szándékozók küldeményeit..
Döbbenten láttam én is … és nem hallottam arról, hogy valamelyik top milliomos felajánlott volna pár milliót a pénzéből… hát itt a baj… jól látod.
És a kormányok… igaza van Majának… sehol gátak vízgyüjtők … felkészülés hasonló esetekre… most egész falvakat kell szinte újjáépíteni… miből…
szeretettel üdvözöllek
Ilona
Kedves Maja és Gyöngyi!
Na azt hiszem végre olyan partokra eveztünk…ahová én egymagam indultam el, s kaptam szavakat…mik megértést ugyanakkor, hogy is mondjam csak felháborodást keltett az emberekben…versem más oldalon is szerepel! Isten hatalmasabb bárkinél, nem de? És még sem tesz semmit…
Csak a szegény segít a szegénynek, és a gazdag…otthon a kamrájában…vagy kitudja hol…tévét bámulva majszol…a fogához verve minden garast…azon agyalva, hogy úristen
a sok hülye szegény miatt NEM LESZ tűzijáték…aztán hallani ugye, hogy ilyen gyűjtést szerveznek..meg olyan gyűjtést…hol van? Ki kapja azt meg…?? Mikor az itteni önkormányzathoz (személyesen ismerem)
2 beteg gyermek édesanyja megy és segítséget kér…mert egy bódéban élnek..mondanom sem kell milyen körülmények közt…elhajtják…más alkalommal (jelzem saját szememmel láttam) Mercédesszel megáll egy jól szituált "nő személyke" segélyért, na ná, miért másért, hát segélyért! Na ez szül ellentétet…le a kalapom a parlamentben ülő kis nagy emberkéknek…szégyellném magam, ha ilyen lennék) Egyből kap…nem is kis összeget…na erre azért már be pipultam….nevetségesek a mi kis "nagyjaink" akik azt sem tudják, mi az, hogy éhezni…kukából enni…nap mint nap látni embereket…akik a kuka előtt állva falatoznak…és mi a legkönnyebb…azt mondani megérdemlik…a link alakok…hogy csak ők tehetnek róla!!!!!!!!!!!
És az emberek hozzá állása is…bajban mutatkozik meg leginkább…én láttam kétségbeesett embereket…senkinek nem kívánom…:(
További szép estét! Üdv.: Mónika
Igen Majácska emlékszem, hogy éppen azt írtad nekem, hogy rámolod a ruhanemüket. Nos én is nekifogtam rámolni és mikor megláttam a konténert amibe itt el kéne helyezni hazahoztam és kerestem olyan embert akiben megbíztam és az vitte el közvetlen helyre. Ugyanis amit itt látni lehet, hogy ott vannak felhalmozva a dolgok és csak jövőhéten kezdik osztani az felháborító és arcpiritó. De senki nem lép ellene és nem háborodnak fel illetékesek és segítség nincsen mert szervezni senki nem tud.
Kedves Mónika!
És Gyöngyi barátosném!!!
A vers elmondja mindazt a szörnyűséget, amit mi csak a tv-ből, rádióból, internetről tudhattunk, tudhatunk. Sajnos vannak olyanok – mindig is lesznek – akik ezt nem hallják…mert épp a saját maguk "dolgaival" vannak elfoglalva…
Szerintem itt nem az Isten a hibás, hanem maga az ember… Hol vannak a jó gátak, hol vannak a vizeink szabályozása stb… igenis emberi hiba…na nem az elszenvedettek hibája, hanem a vezetésé…
Akik ismernek tudják milyen körülmények között élek..két gyerekkel, albérletben…de mikor meghallottam, hogy gyűjtés folyik az iskolába egyből szedtük és zsákoltuk a ruhákat, konyhai eszközöket… Szeretném tudni, hogy egyáltalán ezeket megkapták-e a rászorultak??
Sajnos a segélyvonalakat is mindig a kisember hívja… gazadagék nem, tisztelet a kivételnek…
Egyébként nagyon tetszik a versed Mónika, minden fájdalmad, keserűséged, félelmed benne van.
Üdv: Maja
ÉrdekesHozzászólásokat szült ez a vers.
És azért nem marasztalom el Mónikát mert Isten ellen szólt, mert ő ott élte át ezt a borzalmat elszenvedője volt. Mi akik olvassuk egyőnk sem kérdezte meg őt, hogy tudunk-e valamiben segíteni. Érte-e őt vagy szeretteit olyan veszteség, amit mi itt tudnánk pótolni. De azt leírtuk, hogy á nem szabad így felfogni! Könnyű kívülről ítélkezni mikor fedél van a fejünk felet és nem törte, taposta el, rőppentette el a vihar az étkünket és az otthonunkat. Azt hiszem, hogy más oldalról kéne újra megvitatnunk ezt az írást ezt a világba kiáltást.
Mindenkinek szeretettel.
Kedves Ilona!
Haragszom és szerintem ez természetes, nem mentegetőzőm csupán magyarázatkép írtam meg, miért is született bennem meg ez a vers, és főképp miért a nagy mértékű harag bennem Isten és a világ ellen, igazságtalanság mások bűneiért szenvedni…miért engedi…hogy egyes "embereknek" mindenük meglegyen …mások éhezzenek…gyermekek nélkülöznek…és kitehet erről…csak mi….mindig csak mi!!!!!!!!!!!
Nem irigyelek senkitől semmit…anyagi javakat sem, hisz tanultak és küzdöttek érte…csak a szegény miből tanuljon…éljen…NEHÉZ S KEGYETLEN EZ A VILÁG! SZÁMOMRA ÉRTHETETLEN…ELFOGADHATATLAN……………..!!!!!!!!!!!!!!!!
Üdv.: Mónika
Mónikám… az ember tehetetlen dühében persze keresi az igazságot… a felelőst… nem baj hogy haragszol, a természetes emberi érzések egyike és ami kiváltotta nem hétköznapi történés- tehát érthető a reagálásod-és hogy keményen foglaltad érzéseidet versbe – nem kell mentegetni magad..
Szeretetteljes Üdvözlettel
Ilona
Én is dolgozom most egy versen-hasonló téma ihlette, ez a szörnyü világ és benne az ember… és nem kímélem egyiket sem:) csak kicsit a megközelítés másfelől jön.
Kedves Gyöngyi és Icus!
Örülök, hogy megértettétek s átéreztétek versem mondanivalóját…mit haraggal szívemben írtam meg…haraggal Isten ellen, a világ ellen és azok ellen akik megtehetnék, hogy segítsék ember társaikat…de ezek a
"nagy emberek" csak a tűzijátékért aggodnak…mert hát anélkül élni sem lehet! SZÖRNYŰ EZ A VILÁG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Üdv.: Mónika
Kedves Mónika.
Olyan erővel hatott rám is a versed amilyen keserűen írtad. Tudom, hogy mit érezhettél és mit is érezhetnek mások. Voltam már én is ilyen helyzetben, de sohasem szabad feladni. Sajnos egyre rosszabbak leszenk a kílátásaink. Nem figyel oda senki de a sok erdő, amit az elemek és az emberek írtanak, írtottak ik az mind most hiányát mutatja. De erre senki nem figyel a GAZDAG MEG PÓTOLNI TUDJA A JAVAIT.
SOK SZERETETTEL GYÖNGYI.
Drága Mónika!
Szemtől szembe állni a pokollal tehetetlenül… rágondolni is félek. Akik elvesztették mindenüket, hogyan is tudnák újra felépíteni a házat, amibe egy élet munkája van.
A kétségbeesés bennem éppúgy tombolna, sőt…. mint ahogy ezt a mostani versedből lehet érezni. Nem csodálom!!!
Hol a sok segítség? Mindig a szegény segíti a másikat, a gazdagok ilyenkor hol vannak? Szégyen!
Én jól értettem a versed, és mélységesen egyetértek vele.
Szeretettel ölellek át, ha csak gondolatban is: Icus
Kedves Terézia, Anna és nem utolsó sorban Gerzsonmama!
Örülök, hogy versem által megértettétek, átéreztétek azokat a rossz pillanatokat amiket Családom, Barátaim és én saját bőrömön is éreztem…segíteni á nem, még azok sem segítenek akiknek módjukban állna…annál sokkal skótabbak…az emberek! És Isten…oh sokszor nagyon haragszom rá…hol van…s miért hagyja gyermekeit magára…még ha rosszak is…az övéi!!!!!!!! A tűzijátékról lemondunk valóban…de nézzük csak meg kik is mondanának le róla…és kik nem? Köszönöm, hogy olvastátok! Üdv.: Mónika Kellemes hétvégét!:)
Kedves Mónika!
Azt a keserves látványt és fájdalmas kétségbeesést elképzelni sem tudja aki ennek nem volt szenvedő alanya!
Maga lehetett a pokol!!!
Remélem, hogy akiknek lehetősége és kötelessége a károsultak segítése azok "megteszik"!
Milyen jó lenne hallani a "módosak" felajánlását,ahogy tették régi "Nagyjaink"!
Szeretettel kívánok reményt, erőt:Teri
Kedves Rozálka!
Mint azt írtam is a Violának…haraggal a szívemben írtam…félreérthető, nos nem tudom miért…azt próbáltam kifejezni…(bűnbe születtünk)hogy mi bár szeretjük Istent, ö mégis magunkra hagyott minket…meddig még, meddig kell még vezekelnünk? És miért is vagyunk mi bűnösök? Mi már a bűnösek utódjai vagyunk nem de?
Vagy én vagyok túl buta és nem értem…de valóban nem értem! Üdv.: Mónika
Kedves Viola!
Csak a harag beszél belőlem…rossz volt síró embereket látni, kétségbeesett arcokat…ijedten visító gyermekeket!
A barátném kicsi fia például rosszul is lett… villany sem volt…
telefonnal kellett világítani…hogy ne magát hányja össze…
az unokahúgom, öcsém visított…gumicsizmába jártunk a városba…a házba és az udvaron is…evidens hogy haragudtam…de mint ahogy a vihar csendesült a haragom is! Üdv.: Mónika
Kedves Mónikám!
Versedben milyen szépen leírod ennek a mi kis-világunknak a hatalmas "baját", ami tényleg nem tudni hova is vezet.
Mi lesz velünk "bűnösökkel?"…nem tudni..és milyen jó lenne egy új világot építeni…tehát hogyan????
…ezt elcsesztük…mi emberek…
Szeretettel:Rozálka
Kedves Mónika!
Megértelek és átérzem, amit a sok tragédiáról írsz, de mégsem lehetsz annyira elkeseredett, hogy az utolsó két sort legalább gondolatban ne javítanád ki: Isten soha nem gonosz! De hisz Te ezt tudod, csak valahogy rosszul lehet érteni.
Szeretettel: Viola