Jelörvény

Egy szó megszólalt a csendből.
Jelek armadája harcol önmagával.
Pillanatok alatt az élet fonákra áll,
S a nyomok felülírják egymást.
Jelörvénnyé alakul a mindenség,
Néhány perc tellett bele, s máris
Átalakult a világ, csend dobog
A falakon, hol keresztespókok
Szövik a szót, melyet szövegem
Rácsai közé illesztettem, s recsegnek
A betűk, míg beállnak méltó
Helyükre, a forgószél közepébe.
Mint orkán, rakódnak egymásra
A szavak, jelezve, a szó magán
Túlmutat, mígnem elérkezik
A mennyországba, mely minden
Ember szívén dobog, s
Lassan alkonyat közeleg,
Álmodva a nyomor, s a jel
Eltűnik, mint a kámfor, és marad,
Mi volt, a puszta rom, magam.

Székesfehérvár, 2010. május 1.

Elbert Anita