Magányosan… 1


MAGÁNYOSAN… 1

Evezőtlen csónakot
dobál a tenger vize.
Nincs benne már senki se.
Magányos csónak
a tenger vizén,
Üresen ring a hab tetején.

Elveszítette az evezőjét.
Elveszítette a kísérőjét.
Kié volt – e csónak?
nem tudni már.
Teste a tenger mélyébe jár.
Lelke az égbe,
mennyekbe szállt.

A csónak csak egyedül
ring a vízen,
A most még csendes vad tengeren.

2010

Nagy Rozália

“Magányosan… 1” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szia Rozálka!

    Evezz, evezz az élet tengerén! De ne magányosan.
    Szomorú verset hoztál, de nagyon szép!

    Szeretettel: Icus

  2. Nagyon szomorú, de annál szebb verset hoztál!
    Szeretettel gratulálok!
    Puszi: Mónika

Szólj hozzá!