Fogjuk egymás kezét
Sétára indulunk Veled,
Boldogan fogom a kezed.
Csend van, de beszél a szemed,
Szívemet adom én Neked!
Terveztünk, csodákat vártunk,
Lett nekünk népes Családunk.
Egymásért csináltunk mindent,
Te lettél legdrágább kincsem!
Én érted, te értem voltál,
Elmúlt azóta sok nyár.
Közös utunk vége felé járunk,
De még mindig csodákat látunk,
Mosolyognak, nőnek az unokák,
Örömzsivaj tölti be a szobát.
Több évtized után egyedül megyek,
Drága sírhalmodra virágot teszek,
Úgy érzem, hogy most is itt Vagy velem…
Biztatóan megfogod a kezem.
Kövesdi Ferencné
Kedves Társaim!
Köszönöm, hogy "fogtátok a kezem"!
Szeretettel üdvözöllek: N.Anna, Mónika, P.Anna, Icu, Rozálka és Timóca !!!
Mosolyt küldök Nektek:Teri
Drága Terike!
Csodálatosan megfogalmazott érzések.
Nem is tudok most mást írni, mert meghatódtam….
Szeretettel ölellek: Icus
Kedves Terike!
Ez egy nagyon csodálatos , szinte könnyet csalogató vers mivel tényleg majdnem megríkattál.
Nagyon nagy lehetett férjed és te közted a szerelem-szeretet…ezt versedből mélyen kiérezni.
Szeretettel:Rozálka
Kedves Monika és Anna!
Köszönöm, hogy már itt jártatok!
/Kiegészítés képpen : ez a versem a boldog második házasságom 33 évéről szól,az elejétől a végéig./
Szeretettel:Teri
Kedves Teréz!
Biztosan nem vagy egyedül, hisz keresned sem kell…s kimenned sem a sírhanthoz…tárd ki szíved…hisz ott lakik ö veled…elnyerte szereteted által az örök életet!
Tetszett versed…szép napokat s jó éjt! Üdv.: Mónika