Tilos… 1


TILOS… 1

Mit látnék szemedben?
képzellek elmémbe.
Ezernyi arcú gyermek,
ki felnőtt lett, de
…nem felejtett.
Egy “emlék” vagy,
s a többi csak képzelet.
Képzelet, a jelen képe.
Szép képzelet.
Kit még élek, nem felejtek.
S én magam csak szenvedek.
De nem!… ó nem reménykedem.
Te csak képzelet vagy.
Számomra több nem lehetsz.
Gondolkodom,
kérdőjelek.
Agyamban maró fájdalom.
…hiszen ő nem más,
“csak a kis barátom”.
Nem ismerhetlek mert nem szabad!
…de gondolatom boldogan szárnyalhat,
s ha eltörik – e madárka szárnya,
Ne nyiss neki ablakot!… “te drága”.
Csak maradj igaz hű barátja.

2010

Nagy Rozália

“Tilos… 1” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. …Köszönöm hogy itt jártatok, és olvastok.
    Jön a 2. is…de , hogy csattan -e?
    Nem is tudom..
    Ismertek már annyira szerintem, hogy a folytatás mi lehet..
    Szerintem van olyan aki meg is tudná írni helyettem…
    üdv:Rozálka;)

  2. Drága Rozálka!

    Feladtad a leckét ezúttal mindannyiunknak:)
    A 2. rész biztosan "csattanni" fog. Amit most leszűrtem: Valakit nem szabad szeretni?:) Gyötör a lelkiismeret….
    Na, kíváncsi vagyok nagyon….

    Szeretettel: Icus

  3. Kedves Rozálka!
    Várom a második részt, mert nem tudom, hogy jól értem-e a versedet.
    Szeretettel töprengtem:Teri

  4. Kedves Angyalkám!

    A múltat feledni kell….s nem átélni újra s újra! Nem szabad! Rövid az élet…ne szomorkodj! Csak mosolyogva indulj…a jelen felé…a jövőbe! Soha ne nézz hátra…csak a jóra emlékezz! Semmi sem véletlen! Sokat mondó versedhez gratulálok, s remélem nem értettem félre! Üdv.: Mónika

Szólj hozzá!