Hívnak
Fekete az ég,
Csillagos éjszaka.
Tárva most szobám
Ablaka. Könyv a
Kezembe, minek sárga
Minden lapja. Fel
Nézek most a sárgán
Ragyogó bolygókra,
Fel-fel a magasba,
Mi Napnak, Holdnak
S madárnak otthona.
Ragyog az égbolt,
Angyalok mosolygó
Arca fekete
Fellegeket kacérkodva
Eltakarja. Hívnak, hogy
Szálljak fel én is,
Fel-fel a Magasba.
Fogytán a Hold, ballag
Lefelé a szomorúság
mögé…e helyet
Senki nem Ismeri s
Nem tudja!
Fekete az ég,
Sötét az éjszaka.
Zárva már szobám
Ablaka. Megyek én
Az ágyamba, szeretett
Szép világomba. Fejemet
Álomra hajtva várok
Az új s szebb,
Naposabb holnapra…
Kisvárda, 2010. június 27
Orsós Mónika
Kedves Rozálka!
Nem kell ezt olyan komolyan venni kedves angyalka(persze, hogy a Családod angyalkája vagy)…rólam ez nem mondható el…(inkább fekete és fehér bárány) csak azt tudnám hol van a varázspálca…ki s hol hagyta el?;)
Na kellemes nyári napot Neked!:)
Pussz: Móni
Kedves Mónikám!
Aranyos vagy, de én csak a gyermekem angyalkája vagyok.
Bár az lennék, ne félj tudnám hol segítsek.
Jaj de jóóóóó is lenne.
Pusz:Rozálka;)
Kedves Gyöngyi!
Örülök hogy Te is bekukkantottál…ám sajnos jönnek majd a tőlem megszokott pesszimista versek…hangulatom dimbes- dombos! Egyszer lenn, hát most fenn…kitudja meddig!
Jó éjt s nagyon szép csillagos estét…angyalokkal telit!
Üdv.: Móni
Kedves Anna!
Varázspálca, meg víg manó tart most feléd…szeretettel üdv.: Móni
Kedves Mónika.
Élvezettel olvastam versedet. Végre kezd felszakadni a kétségbeesés és egyre szebb képekben hívod, várod és írod a reményt. Már nincsenek azok a sötét és keserű gondolataid, mint amikkel bemutatkoztál. Nagyon szép képeket tudsz festeni a szavakkal Gratulálok és sok sikert kívánok szeretettel Gyöngyi.
Kedves Terike:)!
Így érdemes élni, hinni s remélni…
csak néha fogytán a türelem…
szívem s lelkem az életet néha nem érti!
Köszönöm Neked is, hogy benéztél!:)
Üdv.: Móni
Kedves Timóca!
Akár feketék is lehetnének
azok az angyalok…
de most fehérek, s boldogok!
Oh igen, járt erre egy angyal!
Elküldtem hozzátok…csak szegény
nagyon lusta, ólomcipőben andalog!
Talán lesz valóság is e leányremény.
Oh látom én…úszik képzelet tengerén.
Ha megtörténne a csoda! De csudi
jó volna! Hetedhétországon át csak
ezt zengeném…de előbb halok meg,
anélkül hogy az élet egyetlen
csodapillanatát megélhetném…:)
Élet!…nem értem én!
Üdv.: Mónika
kedves Mónika!
A holnapra érdemes várni és "tenni is érte"!
Okosan reménykedünk akkor, ha ez megtörténik.
Szeretettel:Teri eri
Kedves Icus!
Puszi Neked is! Én már kinéztem párszor az ablakomon(mindhiába) hátha erre téved az angyalkánk (s kezében ott ragyog majd a pálcika) de hát nagyon lusta a mi kis Angyalkánk;) Nosza rajta…vagy tán ö is elhagyta, nem csoda… hisz folyton tilosban jár…szárnyal a gondolata…:D:)
Szép álmokat!:)
Mónikám!
Muszáj volt visszajönnöm….
látod, mennyit tesz egy vessző? Én is csak néztem, mint Mara, nem értettem először a sort.
És igazad van, amikor van egy angyalkánk, vegye elő azt a varázspálcát, dolgozzon nekünk egy kicsit!:D
Puszillak, szép estét: Icus
Köszönöm Kedves Angyalka!
Jut eszembe…ha már a varázspálcánál tartunk? Neked angyal lévén kéne, hogy legyen a tarisznyádba…no csak kapd elő és varázsolj nékünk valamit….:D
Puszi: Mónika:)
Szép s kellemes estét…csillagosat! 🙂
Drága Mónika!
Aranyos ez a vessző.Ez tetszik.
De a versed is tetszik, habár tényleg kéne az a varázspálca.
Látom mennyire termékeny vagy.Ez maradjon is így.
Baráti üdv:Rozálka;)
Kedves Mara!
Az angyalok arca nem fekete:) csupán lemaradt egy vesszőcske:) így:
Ragyog az égbolt,
Angyalka mosolygó
Arca, fekete fellegeket
kacérkodva eltakarja.
Hogy arcod, arcom mindhiába
ne szomorítsa…:)
Szeretettel kívánok Néked is minden jót!!!!!!
Üdv.: Mónika:)
Kedves Kata!
Először is üdv! Azt hiszem még nem volt szerencsém Hozzád! Am köszön Kedves Szavaid…nos akkor várjuk együtt…szeretettel Üdv. Téged is: Móni
Kedves Icus…de aranyos vagy…elhagytad a varázspálcád…ejnye bejnye…én meg találtam…varázsolok majd én neked minden jót szépet…aztán na ná vissza is adom néked…hogy te is varázsolhass…:) szép napot s estét!
Üdv. szeretettel: Mónika
Veled együtt várom a szebb és naposabb holnapot.
Tetszett!
Kedves Mónika!
Minden este, mikor álomra hajtjuk fejünket, bizunk abban, hogy a holnap gyönyörű csodákat tartogat számunkra!
Hinni kell az új, szebb, s naposabb holnapban… pláne Neked, ifjú hölgy;)
Ha itt lenne a varázspálcám, idevarázsolnám Neked mindazt, amit szeretnél….de valahol elhagytam…
Szeretettel olvastam szép versed, gratulálok: Icus