A munka rabjai

Jó neked, ki odakint vagy a szabadban,
Szabadon, s mi itt-e börtönben csak bámulunk
Kifelé, mint az állatok kik ételért sóvárognak
Nyújtjuk a kezünket a rácsokon át.

Jó neked, ki odakint vagy a szabadban
Szabadon, s mi itt-e gályán csak nézzük
Hogy te mint delfin mutatod az utat
S mi pedig hajtjuk a hajót tovább a cél felé.

Jó neked, ki oda kint vagy a szabadban
Szabadon, s mi itt-e végtelen labirintusban csak bolyongunk
Hogy találjunk kiutat, s végre oly közel lenni
Hozzád, mert vágyunk rád régóta… SZABADSÁG!

Runyai Krisztián