A vég

Megosztás Nyomtatás 575 megtekintés 6 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:


A VÉG

Már nincs fájdalom,
már meghaltam.
Már kihűl a test… hideg lesz.
már nem szúr a szív,
a sötétség hív.
Mély bugyrában megnyugszom én.

Már nem sért a szó,
mely gyalázkodó.
Már nem bánt a fájdalom,
mind itt hagyom.
Kegyetlen valóság
emberi gyarlóság,
Az élet egy kegyetlen gonoszság.

Már nem hív a szó,
mely megalázó.
Már nem fázom,
hív a “barátom.”
…VÉGE MÁR:
Bevégeztetett.
Meghaltam.
Most jó.
Már nagyon jó.

Nagy Rozália

“A vég” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Terike és Mara!
    Nagyon köszönöm , dicsérő szavaitokat!

    Rozálka

  2. Kedves Rozálka!
    Ilyen gyönyörű verset szeretnék tőled olvasni az élet szépségéről is!
    Már előre elképzelem!
    Teljes átéléssel olvassa az ember, mert olyan,hogy megragadja a képzeletet.
    Ügyes Vagy!
    Szeretettel:Teri

  3. Kedves Gerzsonmama, Icukám, Mónikám és Annám!

    Nem is tudjátok milyen jó érzéssel töltött el mindegyikőtök hozzászólása.Nagyon jól érzem most itt magam, mert mindenkinek tetszett versem.
    Nagyon szépen köszönöm , hogy olvastok.
    Rozálka!

  4. Kedves Rozálka!

    Hm…halál! Érdekes téma! Nagyon jólérzékeltetted, felállt a hátamon a szőr versed olvasása közben…de Te se akarj még menni! Maradj…s mosolyogva alkoss…
    Baráti szeretettel:Móni

  5. Kedves Rozálka!

    Nálad már lassan megszokom, hogy ilyen tipusú verseket írsz. Nekem nagyon "bejön", szeretem….
    De azért foglalkozz kevesebbet az elmúlással, hisz az élet gyönyörű! Azzá kell tenni!

    Nagyon klassz vers, gratulálok.
    Szeretettel: Icus

  6. Kedves Krisztike!
    Köszönöm, hogy itt jártál és írtál.Az a helyzet én valahogy jobban szeretem a búsabb verseket, mert valójában az vagyok "ÉN".Az életem kicsit bonyolult, de lehet , hogy én teszem azzá?
    Hiszen nagyon sok oly dolog is van az életben aminek örülni kell, ill.lehet.—gyermekeink, unoka, , hogy süt a nap stb.
    De nagyon örülök, hogy azért tetszett.
    Szeretettel:Rozálka

Szólj hozzá!