Élet és halál
Jő az éjszaka, s rám most
Félelmetes álmok várnak.
Átadom magam e keserves
Világnak, fájó
örökkévalóságnak!
Körülöttem fonnyadt falevelek,
Kopott tárgyak. Bármerre nézek
Rom s törmelék, fájó emlékek
Szerteszét, mi lelkemnek bántó
Betegség.
S szememből most könnyek
Potyognak, ismeretlenhely
Az hol most járok. Nemrég
Gyermeksereg vidáman
Játszott, ma már nyoma
Sincs életnek, se vidámságnak.
S nincs jele csak a kegyetlen
Halálnak, tűz martaléka
Minden, nyoma sincs virágnak.
Nincs már emlék s nincs helye
hajdanán itt élő ember fiának.
Szomorúan síró holtak s
Árnyak, kik megváltásra
Oly régóta mindhiába
várnak. Temető ez,
Alszanak árnyak, táncolva
Mesélnek, fel s alá eltévedten
járnak.
Ma már csak lelkek laknak
Itt, kik nem békélnek, s tovább
Sose állnak, magukat adták
a leggonoszabb lény bánatkővel
kirakott labirintusának…
Kisvárda, 2010. június 28.
Orsós Mónika
Kedves Viola!:)
Oh nem ez a versem irományaid olvasása előtt született,
s az álom is régebbi, hála istennek egy jó pár hónapja, nem álmodtam semmit! Vagyis nem emlékszem!
szeretettel kívánok én is minden jót: Móni:)
Kedves Mónika!
Sajnálom, hogy változatlanul ilyen álmaid vannak, biztos vagyok benne, hogy nem Te akarod nyugtalanná tenni az éjszakáidat. Esetleg jobban megzavart az én küldeményem?
A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola
Kedves Gyöngyi!
Ehhez nem tudok mit hozzá fűzni…szép estét!
Kedves Mónika.
Az ember álmai nagyban fűggnek az élethez való viszonyulásához.
Az a nagy gyanun ezzel kapcsolatban, hogy sok ember elöl elzárod a gondolataidat, amit szeretnél megosztani s ebben teljesen egydül maradva úgy érzed, hogy kietlen az életetd mindent felégettél, felégett körülötted. Ezeket az érzéseket próbáljad meg kivenni az érzéseidből. Próbálj megbékélni a helyzeteddel és az okos döntéseiddel és a lelked megnyugszik. Nagyon erősen tudsz ragaszkodni és ez a ragaszkodás leblokkol az előrejutásban. Legszívesebben nem találkoznál senkivel hanem elbújnál az érzéseiddel és azokat dédelgetnéd, de az élet kihivásait nem kerülheted el, ezt el kell fogadnod. Szeretettel Gyöngyi.
Köszönöm Neked is Kedves Mara! Szép s kellemes vasárnapot kedves, Mindenkinek! Üdv.: MÓNI
Köszönöm Neked Kedves Anna, hogy bekukkantottál!
Üdv.: szeretettel: Mónika
Kedves Icuska!
Oh köszönöm….Ijesztő? Hm, akkor képzeled el én hogy féltem…mikor álmodtam erről!
Szép és hűs napokat Neked Kedves Mindenkinek!:)
Kedves Angyalka!
Örülök, hogy teszik! Nem kell oda képzelnem, hisz ezt álmomban átéltem(ami az elejét illeti) az utolsó két versszak no már csak a képzeletem szüleménye…De mind Kedves Icus is írja, a hatás…elértem….legalábbis azt hiszem!
Puszi és ölelés: Móni
Kedves Krisztina!
Mert a verselje folyton vissza térő álmom, kimegyek az utcára s nem látok semmit csak romot, sehol egy ember! Még álmomban is egyedül vagyok…
üdv.: Móni
Drága Mónika!
Tartalma ellenére engem elkápráztattál.
Kissé ijesztő volt olvasni, de egy írásnak pont az a lényege, hogy hatást váltson ki! És ez messzemenőkig sikerült!!
Velős, ütős vers.
Baráti szeretettel ölel: Icus
Kedves Mónikám!
Nagyon jó vers akkor is ha szomorú.
És természetesen egy fiatal leánynak még "nem szabad ezzel a gondolattal***Halál***"foglalkozni, de verset írni talán igen.
Csak Ne Magad képzeld oda.!
Nekem tetszik versed , mert szeretem az ilyen szomorkás verseket, de ezt te már tudod.
Szeretettel, és baráti üdvözlettel:Rozálka