Odakint már nem…


Odakint már nem…

Odakint már nem havazik,
Mint ahogy sok-sok éven át.
Sok télen keresztül néztük
A hópelyhes fehér éjszakát.

Megváltozott minden körülöttem,
Az évek, a hónapok, a percek.
Megváltoztak az emberek is,
A sok kedves mosolygó gyermek.

A szerelem sem az, mint régen.
A tűz lassan és végleg elalszik.
Mi egyszer-egyszer a világot gyújtotta fel,
A semmibe vész és elmúlik.

Runyai Krisztián

“Odakint már nem…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!