Nyári forróság

A nap szép lassan olvad el,
S komótosan csepeg le utolsó sugara.
Nem tudja és talán nem is emlékszik
Mikor volt ilyen forró a nyara.

A fák levelei eső után szomjazva
Zsugorodnak kisebbre és kisebbre.
Az emberek fáradtan és csüggedve
Mennek haza, Budára vagy kispestre.

Én is hűsítő vízre vágyom, mert félek
Hogy egyszer elpárolgom és eltűnök
Már lassan nem jutok haza, csak megyek
S a felhők között repülök.

Micsoda forróság…, levegőtlen utcán
Sétálok árnyék után kutatva
És a hidak nyújtotta hűvösben ott pihen
A hajléktalanok szűkös uralma.

A kutya sem találja megszokott helyét
Az ismerős kis kertben
Nyelve száján kívül figyeli a világot
És csapra jár lihegve, csendben.

Runyai Krisztián