KIS halál


KIS halál

(Emlékül egy meg nem kezdett jövőnek)

Az elmúlásnak újszülöttje felsír
A pólya mint halotti lepel beterít

Egy édesanya savanyú teje
Egy szerelemnek fagyott gyümölcse

Még emléked sincs mit visszasírjunk
Csak köldök – zsinórodat szakítjuk

Térdünk alatt kikopott az ima ereje
Így némult el az angyalok igéje

Szeretetre váró szobád félkészen áll
Nem lesz bíró aki előtt a védelem megáll

Lehet akár az Isten kifürkészhetetlen indoka
De ő szemünk elé se mer kerülni azóta

London Homerton Hospital

2010. 08. 07.

“KIS halál” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Szívbemarkoló szavak – s az érzés mely marcangolja lelked…Nehéz megfelelő szavakat találni…
    Kifejező a versed.

    Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!