Virágok
Fekete-sárga virágoktól
ragyogó képzeletbeli réten
jártam. Hol illatoztak
vadvirágok. Csokrot szedtem
arcomon mosollyal, lelkemben
fájdalommal. Könnyező
arccal elindultam, nekivágtam.
Fagyos volt lelkem akár
az ablakon csillámló
jégvirágok.
Képzeletbeli réten jártam,
s szívembe most érzések
kerekedtek, pillangó szárnyak
mik most körbe vesznek.
Vadvirágok, harangvirágok,
mézvirágok, illatfellegek.
Nem léteznek csak
képzeletem varázstükrében.
Hol egymagam rabmadárként
lebegek, suhan a messzeségben.
Ezalatt lelkemben tomboló tűz,
mindent elpusztít, hamuba
temet. Egy élet is kevés
arra, hogy rendet tehessek.
Szaladok, szállok halványsága
csillagösvényen, csillagok,
nap és hold csak ők világítanak
nékem. Ők adnak reményt, a világ
minden színében ragyognak szépen!
Jégvirág eltűnik, olvad szépen…
Kisvárda, 2010. július 14.
Orsós Mónika
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást!
Üdv.: Mónika
Kedves Mónika!
Ha már képzeletben eljutottál arra a virágos rétre, akkor valami nagy változás megy szívedben végbe.
Örülök, hogy a végén olvadozik a jég,
mely a szívedet fagyasztotta nem rég.
S "minden jó, ha a vége jó!"
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Na elolvastam.
Azt hittem egy szép természettel kapcsolatos gyönyörű verset fogok olvasni.
Tévedtem…de nagyot…már megint itt az elkeseredés?????
…ejnye-bejnye…de a vége már egy kicsit optimistára sikeredett…ez jó jel.
Baráti üdv:Rozálka;)
Drága Mónika!
A cím nagyon tetszik!
Most jön a vers.;)
Kedves Mónika!
Nekem a virágok és a csllagok, csak örömet sugároznak.
A lelkem felvidul tőlük.
Akkor lesz, csak szép a világ, ha a lelkünkben is nyílik virág.
Szeretettel:Teri