TE LÁNY -TE LÁNY
Te lány, -te lány!
Mit tettél fiammal?
Szíve tele van fájdalommal.
Kínzó lelki fájdalommal..
Te lány,-te lány!
Mit tettél fiammal?
Véremet ne kínozd már!
Sebzett lelke még nagyon fáj.
JAJ!..mit szegénynek okoztál,
Meggyötörted, szívét-lelkét.
Összetörted önérzetét.
Most nem találja a helyét.
Te lány,-te lány!
Mit tettél fiammal?
Régen..mint koldus a kettest,
úgy csókoltad.
Mostanra, mint elnyűtt rongyot eldobtad.
Szánalmas vagy.
Talán még kislány.
Szívemben érzem,
…hogy egy “gaz-zsivány”…
2010. jun.
Nagy Rozália
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok.
Puszi:Rozálka
Az anyai együttérzés igencsak megmutatkozk.
Talán jobban fáj nekünk, szülőnek, mert szenvedni látjuk gyermekünket, és ez nekünk is fáj.
szerető üdv
Ildikó
Drága Rozálka!
Nincs annál borzasztóbb, mint szenvedni látni gyermekünket. De vannak dolgok, amelyeket nekik is át kell élniük ahhoz, hogy értékelni tudják az örömöt, boldogságot.
Nagy csalódás után igazi, mindent elsöprő szerelemnek kell jönnie.
Kívánom, hogy így legyen!
Puszillak: Icus
Kedves Rozálka!
Milyen nagyon is fáj az embernek, ha a gyermekével valami rossz történik. A saját baját könnyebben viseli el. Nagyon jó verset írtál, és az előzőek is tetszettek. Örülök, hogy olvashatlak!
Szeretettel: Anikó
Kedves Rozálka!
Megértem a fájdalmadat, de gyermekeinknek "maguknak"
kell megtalálniok a boldogító igaz szerelmet amihez bizony
rögös út vezet és "tanulságok levonása".
Ezt mi helyettük nem tudjuk megtenni.
Szeretettel.Teri
Kedves Rozálka!
Fájdalom beszél belőled, jó vers! S megértem, hogy haragszol erre a leányzóra, de nem szabad! Semmi nem történik ok nélkül, sem véletlenül…lesz még jó is! Bízz!
Szeretettel: Mónika