Megszülettem…
Megszülettem, felsírtam s neveltek,
Apró botladozásaimon sokan nevettek.
A család együtt volt minden ünnepen,
Mindenem megvolt, ami csak kellett nekem.
Iskolába jártam, szerettem, elhagytak.
A hatalmas érzések mind megmaradtak.
Ismert engem jól a fiatal szerelem.
Mindenem megvolt, ami csak kellett nekem.
Talán felnőttem, egyedül anyámmal,
Küszködtünk pénz nélkül, magányban.
Mégsem cseréltem volna el az életem.
Mindenem megvolt, ami csak kellett nekem.
Már férj vagyok, egy tündér párja,
Kinek meseszép a szeme világa
És ha ő itt van mindig velem,
Úgy érzem semmi más nem kell nekem.
Runyai Krisztián
Tündér, mint a mesében?
Kivánom, hogy ez ne mese legyen, egész életen át tartson!
szerető üdv
Ildikó