UTOLSÓ PERC
Mint áruló ki félve őrzi bűnét
úgy féltem tőled szüntelen anyám
a levesemnek nem éreztem ízét
mert a pofonoktól feldagadt a szám.
Bűnben fogant elátkozott gyermek
ez voltam neked, érzem – semmi más –
Miért nem lettem gondtalan kis cserfes
Mint a többi kedves óvodás?
Érzékeny és sérülékeny lettem
vártam azt hogy mikor bújsz hozzám
mikor veled voltam az utolsó percben
szóltál volna, de már nem tudtál.
Megrendülve álltam ágyad mellett
csókolgattam két beteg kezed
elbúcsúztunk egymástól mi ketten
távozóban üzent a szemed.
Azóta úgy repülnek az évek
a szeretet mint zápor hullik rám
elmúlt a nyár, ősz is, hamar tél lett,
nem haragszom soha már anyám!
Budapest, 2009. 06. 16.
Bogárné Sárközi Ilona
Remek a versed.. (már mindent leírtak felettem .. 🙂
puszi
Ilona
Drága BOGIcám.
Régóta nem írok véleményeket itt a magazinban, de most ahogy olvastam a verset, ide jöttem, mert el szeretném mondani:
nem csak a tartalma érintett meg, hanem úgy egészében a vers.
Fantasztikusan írsz, egyre inkább kitűnik a tehetséged.
Ha lehetne szavazni arra, hogy ebben az évben ki nyerne lehetőséget a Magazin által támogatott kiadásra, biztos, hogy Rád tenném a voksomat.
Ölellek nagyon nagy szeretettel: Tigram.
Drága Icus!
Újra és újra bizonyságát adod annak, hogy milyen nemes lelkű, csodálatra méltó, tehetséges költő és ember vagy. Gyönyörű versed mély szomorúságot és őszinte, fájdalmas szeretetet árasztott felém, mely nagyon meghatott. Fogadd őszinte tiszteletem és elismerésem!
Sok szeretettel: Anikó
Kedves Icus!
Versed nagyon megindító. Szeretettel: Heni
Kedves Ilona!
Annak ellenére, hogy te nem kaptad meg azt a szeretet, amit egy anya adhat, mégis… honnan e fantasztikus nagy erő a megbocsájtásra, szeretetre?
Légy büszke magadra, és versedre!
szerető üdv
Ildikó
Kedves Icus!
Nem ismétlem az előttem leírtakat,tényleg zseniális.
Köszönöm az élményt,s hogy olvashattam gyönyörű versedet.
Szeretettel:Juli
Kedves Ica! Hallgattam valamikor egy műsort a hátrányos helyzetű, sőt bántalmazott gyermekekről, ahol a gyermek védelmis nevelő mesélte, hogy az egyik kisfiú vigasztalanul szomorú és szótlan volt napok óta, és amikor faggatta az okáról, a gyerekből kibukott, hogy szeretne találkozni az őt állandóan bántalmazó apjával, mert ő azért nagyon szereti, ha néha meg is verte, mert rossz volt.
A versed megindítóan szép és gondolat ébresztő.
Szeretettel Jega Ibolya
Kedves Icus!
Megrendülve olvasom versed és mély gondokba merültem. Tudod, hányan vagyunk, voltunk így? Sokan! és nem csak szülői vonatkozásban! Ezért vagyok kutatója több évtizede a MIÉRT-eknek. Földi gondolkodással megérteni nem lehet, csak, ha kutakodunk az ismeretlenben, az előző életekben, akkor máris érthetővé válik. Ezt már többször kifejtettem Timócának is, de ismétlem, a földi ember az anyagtól elnehezülten, a magasabb tudásoktól elzártan, kaparászunk a sötétségben.
Kitűnő a versed és nemes a lelked, mert meg tudsz bocsátani. Ezentúl szerencsés vagy, hogy családi szeretetben részesülhetsz, adj hálát érte. Csak annyit még, hogy: mindannyian azt kapjuk, amit megérdemlünk és amit vállaltunk ott Fent, a leszületésünk előtt! Ez által leszünk egyre jobbak és léphetünk magasabb fokozatokba a Tisztaság és Igazság felé!
Ne vedd tolakodásnak, de szeretném ajánlani a Szférák sorozatomat, amely a Főoldalon van, igaz, az első rész már lekerült, viszont a napokban fel fog kerülni a 3. rész is.
Szeretettel: Viola
Kedves Icus!!!!
Nagyon megkönnyeztem, habár mostanában mindig ezt teszem. Pedig még nyár van és még dalolnak a madarak, de ez engem nem igazán vigasztal.
Versedben életed egyik nagyon fontos időszakáról írsz nekünk, amivel szíved jósága megint csak előbukkan.
Már nagyon bánom, hogy még személyesen nem tudtalak megismerni…de így is azt érzem, hogy nagyon régen ismerlek, és …..
Szeretettel:Rozálka
Drága Fogadott Leánykám.!
A könnyeimet már letöröltem és most próbálok írni és nem sírni.
Úgy megölelnélek és megsimogatnálak, mint Komádiban. Megint olyan bizonyságát adtad szíved szeretetének és gondolataid szavakba öntésével verselő tudásodnak, hogy aki olvassa, annak elakad a szava. Öszinte szívemből gratulálok. Tudom, hogy büszke lehetek a Te tudásodra, barátságodra és szeretetedre. Gazdaggá tettél Köszönöm.Szeretettel Mamkád a gyöngyi.
Kedves Icus!
Nagyon is átérzem versed mondanivalóját, ha bár az én anyám még él. De sajnos, nem mindig éreztem a szeretetét. Azért én mindig szerettem, de én is a magam módján (in my ways), ahogy Sinatra is énekli.
És tudom, ha egy anyának mennie kell, akkor átértékelődik benne is minden, akár csak a gyermeke lelkében is minden érzés. De ezt csak akkor tudjuk meg mindahányan, amikor odáig elérünk.
És igenis sírni fogunk azon a napon, azon az órán, még ha csak azt is siratjuk, hogy nem úgy teltek az évek, ahogy szerettük volna.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Icus!
Csodálatos vers valóban…és hihetetlen mennyi szomorúság árad belőle…de te jó lélek vagy! Mert megbocsátottál valahol a szíved mélyén…bár én is megtudnék bocsátani!
Gratulálok! Ezernyi szeretettel:Mónika
Szia kedves Icu!
Szép ez a versed, kifejező, olvastatja magát. Egyet érek Terikével, van benne fájdalom, de ott lappang a szeretet is.
Üdv: Edwin.
Drága Icukám!
Ezt mondani és érezni, hogy:"nem haragszom soha már
anyám!" Ehhez kell "emelkedett, nemes lélek"!
Gyönyörű e fájdalmas versed!
Felülmúlhatatlan!!!
A "Pályázati verseknél a helye"!
Többször elolvastam, sok szeretettel:Teri