SÁMÁNÉNEK
ver vérem feszül
szökken veszettül
dob dobb a szívem
átüt keresztül
és keresztutakon
mintha már markolom
nézz oda hahahha
szakadoz szakadom
mosolyba mosva
könnyel beköpve
ül a szemem fenn
ül az üregbe’
de jön nagy nehéz el
jönnek a mélyek
jön a halál beáll
jönnek a férgek
üt az idő üt
üt bele himbál
tekeredik ki
körbekalimpál
mássza magát az
ember csak sétál
jön sok sötét sár
s mindene szétáll
Csáki Szilvia
Helló Tatos.
Olvastam neked a verseidet, amit találtam, és írtam róla néhány gondolatot.
Üdv Szilvi
hello Kokesz!
Írj fel egy verset, amit te írtál.
Szeretném olvasni, látni a te stílusodat.
Üdv Szilvi.
Helló!
Úgy látom, rámkaptatok fránya kritikusok.:)
Ritmusa szerintem van, ha figyelmesen olvasod.
A sámánéneket ismerem. (Magyartanár vok.)
Én el tudnám dobolni…
Szilvi
Nemrégiben tűzönjártam.
A táltos (sámán) szavára elindult a dobszóló.
Lassan, lassan, majd egyre gyorsabban.
Halkan, majd erősebben, szinte repitettek az ütemes
dobhangok.
Próbáltam a versed a dob hangján elmondani, próbáltam ütemet találni, nekem nem sikerült.
Szerető üdv
Ildikó
Kedves Szilvia.
Elolvasva versedet, valahogy nem ragadott meg sem a tartalma, sem a címe.
A SÁMÁNÉNEK-et tanulmányoztad volna, akkor gondolom ennek az írásnak más címet adtál volna.
Vannak benne rímek, amik nem teszik dallamossá, ütemessé a verset.Holott a sámándobolásnak éppen az a lényege, hogy az ütem beszél és közvetít a léleknek. Azon kívül a magánhangzók nem illenek bele a sámándobok hangjának, ütemének izgató, hol apró, hogy erős figyelmeztető, jelző ütemébe. Néhol az erőltetett szavak zavarossá teszik az értelmet.
Ez csakis a saját véleményem. Attól még másnak lehet, hogy teszik, csak az én hangulatommal nincsen harmóniába.
Sok sikert kívánva és kitartó szorgalmat Szeretettel Gyöngyi.