A szó tartalma
Mint a narancshéj, oly
Felszíni a világ, sekély
A mélység, mély
A sekélység, ám maga
A szó csak a társadalomban
Éri el érvényét, itt válik
Tartalommá a belső forma és
A hangoltság értelemképző
Hatása, a jelentés az egyéninek
Szól, a megértéshez, a tartalom
Pedig a közhöz rendelhető,
A magyarázathoz, a formát
Deformálom a lényegre, mely
Ezáltal a társadalmat vezeti el
Egészen a személyestől
Az általánosig, a szó tartalma
Az Ige, elrejtve bujdosó, mégis
Örök eszmére visszavezethető,
Lényegi mag, mely csak belső
Szemmel látható, örök önmegértés.
A szépség csúsztatás, és önámítás,
A valódi szépség a szellem, mely
Soha nincsen feltártan jelen, hanem
A hangoltság révén teremtő erő.
A szó tartalma a lakozó ébredés.
Székesfehérvár, 2010. június 8.
Elbert Anita
Szia Gyöngyi!
Értem a felvetésedet. Lehetséges, hogy egypercesként jobb lenne. Köszönöm, igazad van. Majd még gondolkozom rajta. De prózának lehet, hogy túl sűrű volna… A verseim nem köthetőek műnemhez, és műfajhoz azt hiszem. Kitalálnam egy rendszert, amiben a verseimnek a "transzmodern vers" nevet adtam. Programszerűen megfogalmaztam ennek a kitételeit. De arra nem gondoltam, hogy prózaként kéne közölni a versformákra tördelt mondanivalómat. Még egyszer köszönöm.
Anita
Kedves Anita.
A gondolatsorod figyelmet felkeltő és elgondolkoztató.
Az a meglátásom, hogy az ilyen bölcselkedéseket a prózához kéne tenni. A vershez ennek semmi köze hiába bontod és rendezed verses sorokba.Nem érdemli meg, hogy figyelmen kívül maradjon. Viszont versnek erőltetni azt jelenti, hogy át ugorják és nem olvassák végig. Nincs benne ritmus rím, könnyedség ami a versformákat jellemzi. Gratulálok a gondolatokhoz és sok sikert, kitartást kívánok az íráshoz.
Szeretettel Gyöngyi.