Elfáradunk


Elfáradunk

Érző húsodban jaj szó hangzik,
csontod roppan, fáradtan vonaglik.
Mozdulnál, de késként vág a kín,
s fájdalom tüze ég ráncos bőröd alatt.
Eltelt évek rozsdás vasfogai
vadul tépik, cibálják testedet
és a tudat, csendesen beleremeg.
Elköszönnek sorban a megfáradt inak,
nem kötnek szövetet, csontok közt hidat.
Lépésed lassul, erőd elhagy.
Elméd még küzd, de bágyadt,
az emlékek súlyától csendben elfáradt.

Bakos József

“Elfáradunk” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves László!

    Ezt egy nagyon fáradt pillanatomban írtam.
    Már én is érzem az évek súlyát, bár nem tartom öregnek magamat. 🙂
    Sőt!

    Köszönöm mindenkinek aki olvasott.

    Üdvözlettel
    Józsi

  2. Kedves Józsi!
    Fiatal korod ellenére, igencsak belevágtál a mondanivalóba!
    Hűen visszaadod, mi lesz ha…
    de várjunk még ezzel
    szerető üdv
    Ildikó

  3. Kedves Józsi!

    Remek vers!
    Egyszer valami ilyet írtam:… és ahogy kopnak a csigolyák, előkerülnek a rigolyák…:D
    Versedről jutott eszembe. Na, azért remélem még nem vagyok nagyon rigolyás!

    Szeretettel: Icus

  4. Kedves Viola, Terike, Leonardovics, Zsuzsa, Rozálka, Mara és Gyöngyi!
    Köszönöm, hogy olvastátok versemet. Ez egy nagyon fárasztó napon íródott. Néha én is érzem a csontjaimat és látom a családomban is, hogy testünk lassan megkopik, de amíg vannak körülöttünk akik szeretnek és akiket szerethetünk, feledtetik a fájdalmainkat is.
    Szeretettel: Józsi

  5. Kedves Józsi.
    Elolvasva versedet a tiszta empátia érzése sugárzik belőle. Olyan megfoghatóan és érzékelhetően írod le versedben az öregség és fájdalom jeleit. Rá vall érzékenységedre ez a szép és kifejező vers. Gratulálok. Sok sikert kívánok. Szeretettel Gyöngyi.

  6. Kedves Józsi!
    Versed nagyon szép, ha fájdalmasan igaz is.
    Mindenki megöregszik egyszer remélhetőleg, a szörnyű az , hogy sajnos gyermekek is éreznek ily fájdalmat -kínt, amiről te írsz, és ez az ami nagyon igazságtalan.
    Szeretettel:Rozálka
    U.i.Talán nem ráncosok, de a betegség ugyanezzel a tünetekkel jár..

  7. Kedves Józsi!

    Így érezhet egy öregedő ember. Az évek "vasfogai" elől senki sem menekülhet, azok közül, akik megérik az igazi öregkort. Talán mi is így leszünk egyszer, ha megérjük.
    Most anyáink, vagy apáink érezhetik magukat így, kinek kije van még élő.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  8. Kedves Józsi!
    Egy olyan fiatal, fáradhatatlan ember mint Te, honnét tudja
    mindezt ilyen pontosan,felülmúlhatatlannul megverselni???
    Sok szeretettel többször is el kellett olvasnom a csodálattól
    elbűvölve:Teri

  9. Kedves Józsi!
    Ez SZUPER! SZINTE SZÓHOZ SEM TUDOK JUTNI, ANNYIRA REMEK! Jaj, csak ne érezzen ilyet senki, pedig… bármi jöhet!
    Szeretettel gratulálok: Viola

Szólj hozzá!