Mintha gondolkodnék
Mintha gondolkodnék, természet lágy ölében ülve,
teljesen beleolvadom gyermekének érzem magam.
Mintha gondolkodnék, pedig csak a nyárba integető
fákat bámulom, az égen úszó fellegeknek érzéseim
kitárom. S közben bőrömön lágy szellő simogatását
érzem. Csodálkozom e képen, e furcsa s mégis szép
világon. Arcom egy pocsolyavízének halványkék
tükrében látom. Egyedül vagyok, egyedül ezen a
világon! De míg él gyertyalángom s angyalkám
játszani látom, nem vagyok s nem leszek egyedül
e fekete, fehér Világon! Mintha gondolkodnék,
de nem! Csak ébren álmodom, lelkem jobb s szebb
világba, néhány pillanatra újra s újra bezárom.
Kisvárda, 2010. július 23.
Orsós Mónika
Kedves Gyöngyi!
Az a baj, hogy ezek valóban csak gondolatok, mint inkább versek!
Üdv.: szeretettel: Móni
Kedves Viola!
Örülök, hogy tetszik! Láttam és olvastam! De mostanság nem volt időm s kedvem se semmihez! Ez van, de fő az őszinteség! Nem de?
Am írtam…olvasd majd! Pussz: Móni
Kedves Icus, igen a séta vagy csüccsenés és bámulás ki a fejemből…mindig megnyugtat!
Köszi Neked is, hogy bekukkantottál!
pá s pussz: Móni
Oh kedves Timóca ha ez ilyen könnyű lenne…de nem!
Ám köszke, hogy bekukkantottál!
üdv.: Móni
Kedves Mónika.
Szép gondolataidat mindig nagy kedvvel és érzéssel olvasom. Mindannyiszor veled együtt élem át a közlendőidet. Igen is a természet figyelése a legjobb orvosság a lelkünk kitisztázására, és megnyugvására.Megint szép gondolatokat közöltél velünk. Sok sikert kívánok neked Szeretettel Gyöngyi
Kedves Mónika!
Tetszik a versed, a gondolataid, a Természet lágy ölén. Jó a nyugalom, a pillanat.
Talán nem láttad? A Főoldalon kinn van a Szférák folytatása, hiányolom a hozzászólásodat! Vagy már nem érdekel?
Szeretettel: Viola
Drága Mónika!
Úgy tűnik a természet lágy ölén megnyugszol és talán-talán nem olyan szomorúak a gondolataid.
Az élet nem csak feket-fehér, ezt tudnod kell! S amíg angyalkád játszik, addig mosolyogj erre a furcsa, de mégis szép világra;)
Szeretettel ölel: Icus