“SZERETLEK APA!”
Elválaszt a hatalmas távolság.
Tulajdonába vett egy rossz ország.
Szívemből kiszakadt egy darab,
Érzem ez sokáig , így marad.
Mekkora hazugság a svájci frank,
Milyen szemét a magyar bank,
Marionett bábuként rángatnak,
Ha süllyedni kezdesz még taposnak.
Családokat tép szét a szegénység.
Füstfoszlánnyá válik az egészség.
Agyad diktálja:… – nem jó ez így.!
Most is akad még, aki rád mégis irigy
Büdös izzadságban verejtékezel.
Három havonta tán haza érkezel.
Gyermekeid felnőnek NÉLKÜLED!
“SZERETLEK APA!”…- nem hallja füled…
2010 ápr.
(fiamnak, mert a szükség külföldre kényszerítette)
Nagy Rozália
Kedves Rozálka!
Versedben írt szomorúságod teljesen rátapadt az érzéseimre.
Nem is tudok sok mindent írni, csak azt, hogy a szeretet és ragaszkodás tudja csak megvédeni az embert az anyagi világ törődéseitől. Tökéletesen írtad le, szeretni kell és becsülni az önfeláldozását és várni szeretettel és megbecsüléssel ha haza jö, hogy érezze azt a szeretetet, amiért érdemes áldozatot hozni.
Gratulálok érthető és kifejező versedhez. Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Rozálka!
Először is szívből köszöntelek névnapod alkalmából.
A versed nagyon tetszik, sőt értem is, mert én is átéltem. El is romlott a családi kapcsolat. Férjem itthon fiatalon meghalt, fiam pedig örökre elhidegült. Ez volt az ára, hogy az albérletet felváltottam egy saját lakásra. Itt élek öregkoromra elhagyatottan!
Szeretettel: Viola
Kedves Rozálka!
Sajnos valós gondok ezek és fáj a kényszer.
Dolgozik és mégis "vesztes"!
Nagy "érzelmi" veszteség ez!
A "Kényszer nagy úr"!
Szeretettel, együttérzéssel olvastam:Teri
Kedves Rozálka!
Nagyon szép nagyon fájó gondolatok versbe foglalva! Sokat elmondtál vele! Szeretettel gratulálok!
Ezer pussz Névnapod alkalmából is!
üdv.: Móni
Drága Rozálka!
Én tudom a Te nagy bánatodat, és nagyon sajnállak érte. És persze a kis családját is, főleg a gyerekeket, hogy ritkán látják apukájukat.
De a szükség sajnos törvényt bont.
És még mondja valaki, hogy a pénz nem boldogít:(
Szeretettel ölel: Icus