Bús szelek fújnak


Bús szelek fújnak

Bús szelek fújnak
Kedvetlenül,
Káoszban élünk
Rendetlenül,

Remény már rég nincs,
Cél se nagyon,
Menjen az útján,
Mindegy, hagyom,

Nem áll meg soha,
A nagy kerék,
Nem gyorsulhat, és
Nincs rajta fék,

Új élet jövel,
A régi nyűg,
Kicsiny hajtásán
Fénylik a rügy.

Budapest, 2010. szeptember 1.

Farkas Viola

“Bús szelek fújnak” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Viola!

    Tetszett a versed! Tökéletes! Gratulálok ezernyi szeretettel meg annál is többel!:)

    Menjen az útján,
    Minden mindegy.
    Történjen bármi
    Hagyom had
    Vigyen az ár,
    S ha kell lelkem,
    Szívem bánatba
    Netán örömbe
    Fulladjon…nekem
    Minden mindegy
    Ez az élet, ez az
    Én sorsom! Nagy
    kerék pörögjön,
    forogjon. Ha kell
    Építsen vagy mindent
    A földig romboljon…

    Gratulálok szeretettel: Mónika

  2. Kedves Viola!

    Nagyon is igaz ez a vers a mai világra. Sajnos a nagy kerék egyre gyorsabb. Az utolsó versszak elérhetetlen álom (marad).

    Üdv: Edwin.

  3. Drága Violám.
    Szép verseddel reményt adtál minden olvasónak. S gondolom írás közben te is ezzel erősítetted lelkedet. Szívemből kívánom, hogy a rügyből virág fakadjon. Sok szeretettel gratulálok és sok szépet és jót kívánok. Gyöngyi.

  4. Kedves Viola!

    Számomra ez megint egy tökéletes vers.
    És az utolsó sorokban megcsillan a remény, mert az kell… remény és hit nélkül nem lehet élni!

    Szeretettel: Icus

  5. Kedves Viola!
    Engem is lenyügöz az utolsó versszak.
    Főleg az utolsó két sora:Csupa "igéret".
    /Hajtás, fénylik a rügy!/
    Szép kilátás,van mit várni!!!
    Szeretettel:Teri

Szólj hozzá!