Nehéz az élet
Nehéz az élet, könnyes a lét.
Elkeseredtem már nemegyszer.
Hinni, hogy jobb lehet.
Érzésekkel a szív egy lelket temet el.
Zokogni mindhiába, bánatom könnyeim
vízében lassan merül el.
Aztán csak süllyed, süllyed. De örökre
soha nem tűnhet el.
Zakatol szívem, kicsi boldogságért
kiálltok most fel.
Értelmetlen élet, aludni volna jó, soha
nem ébredni fel…
Lelkem békére miért nem lel, nem érkezik
a jó, folyton csak a rossz jön el.
Elsuhant mellettem újra a boldogság, de
már nem érdekel.
Tiszta lélek e szív miatt élni sem akar,
örülni sem mer! Ez a jelen, könnyeimbe
fulladva, vágyaim bánattengerben holtan
merülnek el…
Kisvárda, 2010. augusztus 5.
Orsós Mónika
Kedves Timóca!
Célok, hm! Vannak, vagy mégsem. Nem tudom. Egy ideje, úgy telnek a napjaim, hogy minden mindegy. Élni a pillanatnak, nem tervezni! Mert hát az ember tervez, Isten végez! Semmi sem akar sikerülni, akárhogy is akarom!
Valóban sok a hasonlóság köztünk. Bár 27 éves vagyok,
de ez nem vigasztal. Hogy fiatal vagyok, vagy szép:S! Am nem vagyok az! Néha ok sem kell ahhoz, hogy depresszióba essek…néha már unom, és nem mindig tudok elég erőt összeszedni és új erővel szembe nézni a problémákkal…amiket lehetséges, hogy én kreálok, keresek magamnak…talán közrejátszik a magány, de és ez-az igazság: "félvérként" roma, nem könnyű egy párkapcsolat kialakítani, mert általában a párocska szüleinek…nem tetszik a színem! Hm…valahogy a saját fajtámmal:( meg nem igazán mennek ezek a dolgok…sajnos azt kell írnom, hogy túl buták…és cseppet sem vonzóak…nevetséges, hogy ezt írom!:S
Vannak vágyaim persze, szeretnék családot, nyugodt életet, nem kell a gazdagság, csak kicsit boldognak lenni, nem érezni magam feleslegesnek…na most aztán kipanaszkodtam magam! Nehéz…de egyszer csak lesz jó is…elgondolkodtatóak a szavaid!!!
Szeretettel üdvözöllek én is, és a legjobbakat kívánom! Pusz: Mónika
Kedves Viola!
Változás…hm! Odébb van az, vagy csak várat hosszan és fájón magára…
Sok egészséget Neked….no meg sok-sok szép verset!:)
Üdv.: Mónika
Kedves Angyalkám!
Valóban friss…és mindennapos! Örülök, hogy jónak tarod a versem…remélem egyszer fogok tudni szívből jövően boldogat írni…most nem!
Remélem Te jól vagy! ezer pussz s ölelés: Móni
Kedves Gerzsonmama!
Boldogság…létezik olyan? Egyre kevésbé hiszek benne…
üdv.: szeretettel: Móni
Kedves Mónika!
Sajnos, semmi változás, ezért szomorkodom. Kívánom, hogy forrongó lelked kissé megnyugodjon és boldoguljon.
Szeretettel: Viola
Kedves Mónikám!
Hát olvasva versedet, miért is nem lepődöm meg?
Kemény verset írtál, a bajom vele az , hogy nagyon is friss.
Ezt te most írtad.
Fel a fejjel kicsi lány ,
rád vár még az élet szépsége vár!
Csak az idő, mint a gyermekemnél.
Amúgy a vers , nagyon jó!
Szeretettel:Rozálka
Köszönöm DRÁGA ICUS! IGAZÁN…PUSSZ!:D
Drága Mónika!
Túl sokszor van vendégségben Nálad a bánat. Add ki az útját, de minél hamarabb!!!
Elaludni és soha többé nem ébredni fel? Nem…. és nem!
Fiatal vagy, lásd meg a szépet, hisz annyi minden van mi csodálatos. Például az, hogy kezedben a ceruza és kiírod magadból a fájdalmat. Rengeteg barátod van, és mi holnaposok is nagyon szeretünk:P
Szeretettel biztatlak tündérkém…. sok gyönyörűség vár még rád az életben!
Ölellek: Icus