Árvácska

A fűszál élén egy moly
Táncol, ki a szoknya
Rojtjait szálanként
Bontja le, akár a Moirák,
Kik a sors tüneményei
A vaskos, szilárd időben.
Árva dal kel ágról ágra,
Hol a semmi szívén
Megnyugszanak a percek,
S szavak nyílnak ki
Oly patakzóan, akár
A két szemből a könny,
S megáll az idő, melyet
Elrejtenek a művészetek.
Lassú tűz emészti testemet.
S egy árvácskát rejtek
Szívembe, hogy ott
Összekapcsolódva dolog
És név, a betűkkel váljon
Életté, folyékony valósággá.
Árva szívem domborulatában
Megállok a zengő dal szünetében,
S a csendbe gyökerezik bele
Életem. Árvácska, színes
Burkaiddal olvasd tovább magadat,
Hadd váljon végre a vers örök
Hologramoddá a folyékony időben.

Székesfehérvár, 2010. június 10.

Elbert Anita