Sors
Pihe vagyok most.
Szelek szárnyán
Repülök a semmibe.
Ott se barátok, se
Emberek. Nincs ott
Semmi se, ott nem él
Egy árva lélek sem.
Ha tehetném önző
Lélekként dobnám
El életem, oh tudnám
Akkor e néhány pillanat
Szebb s jobb lenne.
Ha kicsit is szeretett
Volna,kinek szíve nem érzet
Semmit irántam, jaj semmit
Se. Az övé volt minden
Érzésem, életem, gondolatom.
Minden percem rezzenése.
Magam vagyok az idő
S a kegyetlen magány
Emészt. Sors az én
Ruhám, sivárak napjaim.
Abból már nem lélegzek
Sem hitet, sem szeretetet.
Csak egy pihe vagyok,
Szelek szárnyán mindig
Ugyanoda jutok.
Anyámra gondolok, ki
Elhozott e világra. S
A ruhára mit azóta is
Viselek, zokogva
Tehetetlenül hordok.
S most ismét csak
Szállok, szállok. Új
Tereket látok, jobb
Életet kívánok!
Remélem, hogy
Egyszer valahol
Leszállok s vágyott
Békére gyengéd
Szerelemre találok.
Szívem fáj, bele
borzadok. De elébe
Megyek a sorsnak.
Fejem felett
Szivárvány, arcom
Dermedt akár a
Márvány, nem remélek.
Nekem nem kell a hit, a
Szeretett, sem imádott
Bálvány… magam vagyok.
Egyedül s árván.
Csak előre nézek,
Semmitől nem félek.
Adom magam a szélnek,
Had vigyen a semmibe.
Vigyen csak, vigyen az
Ismeretlen. Tépázzon
Fájdalmas magány.
Akkor sem hagyom,
Hogy a lelkem el higgye,
Hogy a “van” még lehetne.
Nem lehet! Nem hagyom!
Sors az én ruhám, színem
Pedig fekete. Szállok
Valami felé, nem általam
Választott útra felé. Hisz ugyanaz
Mindkettőnek a vége…
Szállni a reménytelen
Világ felé… eljutni a semmi
Földjére!
Kisvárda, 2010. augusztus 22.
Orsós Mónika
Szia Angyalkám!
Téged is látni…mostanság nem tudok, hallok Rólad! Remélem minden rendben! Szeretettel gondolok Rád most is…és köszönöm Angyalkám, hogy Te is velem örülsz!
Puszi: Móni
Köszönöm Kedves Timóca, hogy bekukkantottál! Én most szinte senkinek nem írtam kommentet, mert rohanósak a napjaim…de mindig tetszenek a verseitek…egytől egyig!
Ezer pussz!
Móni
Kedves Mónikám!!!
Imádom olvasni a verseidet:-ezt is elolvastam.
Imádom, hogy laza is tudsz lenni:-most úgy érzem az vagy.
…és imádom, ha jó kedved van, és mindenhonnan feltudsz állni.
ÉN MOST VELED ÖRÜLÖK!
Baráti üdv:Rozálka;)
Kedves Gyöngyi!
Megint az t írom, hűha! Vers szerű írásaim alapján nyitott könyv vagyok számodra!
De nem baj, jól van az így! Ám most nagyon örülök, azt hiszem az életemben először és szívből! Mert, hogy hirtelen kellett döntenem, alig pár percem volt! Tehát nem volt időm agyalni, úgy a jó! Képzeld vissza ülök, a padba!
Szakápoló leszek, ha nagy leszek…aztán remélem lesz lehetőségem szakosodni is! Csecsemőápoló szerettem volna lenni…és most talán közelebb kerülök, az álmom egyikéhez! Ojé…………nagyon örülök! Mosolygok mint ha az angyalom látnám…s kitudja talán látom is………o el se hiszem! Ezer pussz…hülyeséget csinálni…sajnos már 2 szer csináltam…tanultam belőle…még egyszer nem fordulhat elő…szeretettel üdvözöllek Kedves Gyöngyöcske:)
Üdv.: Móni
Kedves Mónika.
Te ismersz engem, hogy van mikor egyáltalán nem törődöm a vers formájával, hogy egyáltalán versnek, vagy prózai szösszenetnek lehet nevezni egy írást..Mert sokszor olyan a tartalma ami figyelemre méltat. Ez az oldal nem csak KÖLTŐK oldala. Igaz, hogy a legtöbben igazán tudnánk költeni ha volna mit.:(
A tartalom.
Megint abban a cipőcskében jársz lelkileg, amiben beléptél a lapra.
A te lelked komoly és stabil érzésekkel megálldott. Ami azt jelenti, hogy a szeretet, és kívánalom érzései olyan erősek, hogy a gondolataidat teljesen összekuszálják.
Próbálj értelmesen védekezni a fájdalmak ellen. Hisz az írás is ennek egyik példája. De míg szeretesz addig sajnos nem tudsz új utat választani. Csak óhajtod. Megint összeborult minden benned. Nagyon át adtad magad ebben a versben a bírkózásnak. A gondolatok, és érzelmek harcát olvasom ki belőle. Most ha kérdeznél, hogy mit olvasok ki belőle, hogy mi lesz az utad? Nem tudnék rá felelni. Mert ebben minden van. Arra kérlek vigyázz magadra és sohase engedd szárnyalni ennyire félelmetesen boldogtalan gondolatokba az érzéseidet. Ez a butaság, a gyengeség, és a ZAVARODOTTSÁG jele. Azok az emberek, akik így tudják sajnáltatni önmaguk álltal magukat azok képesek ostobaságokat csinálni, amit később megbánnak. Saját magad kergeted mindig bele a mély hangulati ürességbe és válságba.
Kérlek vigyázz magadra és még fiatal vagy, hogy ne tudj remélni.Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Drága Icuskám!:D
Nem bántasz azzal, ha őszinte vagy! És szándékosan nem írtam át…ez most valóban csak vázlat! A mostanában felkerülő verseim ált. javítva vannak…nagyjából! EZ NINCS!!!
De azt írod amit vártam, és ennek örülök!
Ezer pussz és egy-kettő-három ölelés: Mónika:)
Drága tündérkém!
Kíváncsi voltál, megírjuk-e, ha nem tetszik a versed. Ugye:) Én elolvastam már tegnap este, és tipródtam, mit írjak, mert annál sokkal jobban szeretlek és tisztellek, minthogy megbántsalak. De ez most valóban keszekusza. Lelkivilágod teljesen visszaadja ugyan, de át kell dolgozni.
Ezt csak azért mertem megírni, mert tudom, hogy Te nagyon jól kezeled a kritikát, sőt…. én ugyanolyan kezdő és botladozó vagyok, mint Te. Elővettem régebbi verseket(?) szinte mindegyiket át kell dolgoznom. Rémes! De jó játék és a nyögvenyelős részeket is nagyon szeretem……
Sok szerettel puszil és ölel: Icus
Kedves Kriszti!
Tudom, hogy nem jó a vers…talán direkt volt…ki tudja! Kíváncsi voltam valamire…
Köszönöm és üdv.: Mónika