Hát ébredj fel – Szösszenet.

Megosztás Nyomtatás 604 megtekintés 6 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:


HÁT ÉBREDJ FEL!

Kemény az élet,
Nagyokat lépkedj!
Mély levegőt végy,
hogy önmagad légy.

Sorba gyötörnek,
Emberi szörnyek.
Ne hagyd magad el,
hát ..Ébredj fel!!!

2010. junius.

Szösszenet.

….

oly világot szeretnék magamnak,
Hol nem csak elvesznek,
“- hanem néha adnak.”

2010. junius.

Nagy Rozália

“Hát ébredj fel – Szösszenet.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Angyalkám!

    Tetszenek a szösszeneteid…vagyis inkább a verseid!
    És látod Gyöngyöcskével egyetértek, Téged sokan szeretnek! Egy vagyok a sok közül…:)
    Millió pussz: Mónika

  2. Köszönöm Timóca és Gyöngyike, szavaitok jól esnek.
    Szeretettel:Rozálka

  3. Jé eltűnt az üzenetem.
    Pedig itt jártam.:(
    kedves Rozálka.
    Gratulálok mind a két építő gondolatsorodhoz.
    Így is van nem szabad hagyni magunkat.
    Az anyagi javaknál többet ér a lélek és a szeretet. Téged sokan szerettek, és szeretnek. Tehát kapsz is.
    Szeretettel Gyöngyi.

  4. Köszönöm, hogy megtiszteltetek olvasásotokkal, és szavaitokkal.
    Szeretettel:Rozálka

  5. Drága Rozálkám!

    Nem biztos, hogy fel akarok ébredni:D álmodni jó, addig sem bántanak az emberi szörnyek.
    És érdekes… de pont ilyen világot álmodtam magamnak, mint Te:D

    Szeretettel ölel: Icus

  6. Kedves Rozálka!
    Egyetértenék a verseddel, kivéve az "emberi szörnyeket"!
    Azért nem ilyen sötét a sors!
    Sok jó ember van…aki nem ilyen azt ügyesen ki kell
    kerülni.
    Szeretettel biztatlak:Teri

Szólj hozzá!