Néma
Nem jön ki hang a számon
kérdezel és én látom
értetlenül állsz. Várod,
hogy szóljak.
Nincs mondat, se szótag
mi kifejezné lelkem.
Érzem el kell mennem.
Régen azt hittem kitalálod,
s nem kell kívánnom halálod.
Mosolygó szörnyeteggé váltam,
belül kénköves poklot jártam.
Megfeleltem minden elvárásnak.
De nem éreztem hálásnak
a színészi feladatot.
Nem hiszem, hogy csak ez adatott.
Évek óta sírni sem tudok,
körbeölel lagymatag burok.
Lépni még sem merek,
nincsenek nyitott terek.
Pedig ha sürgősen nem változom
veled,s érted elkárhozom.
Márffyné Horváth Henrietta
Kedves Heni!
Szenzációsan jó vers!! Gratulálok szeretettel: Icus
Kedves Henrietta!
Nagyon szép versikét írtál, ami sokunknak a szemét kinyithatná!
Tetszett versed!
Szeretettel:Rozálka
Kedves Kata!
Köszönöm az olvasást! 🙂
Szeretettel: Heni