Ősz
Hűs esőpermet áztat
barna földjét a mának.
Csúszós, nyálkás bőrét
a meztelen csiga, rigó csőrét
kibélelő őszi vacsora.
Vakarék macska nyivákol
nedvedző szeme mától
vaksin mered a világra.
Fejét remegve, hiába
dugja dideregve.
Az anyjának kedve
s ereje sincs ápolni,
el kell őt lapátolni.
A juhar irigykedve
elsárgul, s ha lehetne
fenyőzöld ruhát venne.
Rőt szőrű csahos eb
bundája egyre teltebb.
Szendergő kormos kémény
szürkén pipálva rágyújt.
Tornácon tengeri lapul gyékény
kosárban, a nyár rég’ elmúlt.
Márffyné Horváth Henrietta
Kedves Juli, Mara, Rozálka és Icus!
Köszönöm, hogy elolvastátok őszi borongós versemet.
Megvallom én nem nagyon szeretem ezt az évszakot. Kivételt képez a "vénasszonyok nyara". 😀
Icus! Köszönöm a szülinapi köszöntést! 🙂
Szeretettel: Heni
Szia Henikém!
Először is nagyon sok boldog születésnapot kívánok szeretettel;)
A vers nagyon szép. Érdekes, hogy ahány őszi verset olvasok, szinte kivétel nélkül az elmúlást idézik. Pedig gyönyörű évszak!
Szeretettel: Icus
Kedves Heni!
Szép nyárbúcsúztató versedben, jól mutatod be nekünk az ősz megjelenését.
Szinte érezni lehet.
…bár én szeretem valamiért ezt az évszakot.
Szeretettel:Rozálka
Kedves Henrietta!
Én is sajnálom hogy vége a nyárnak,de az ősz is csodálatosan szép tud lenni,nekem kicsit szomorkás a versed,de jól ábrázolja az ősz kellemetlen oldalát.
Szeretettel:Juli