Szeptemberi tűnődés


Szeptemberi tűnődés

Szeptember van. Bágyadtan süt a nap,
Házunk falán pihen meg fáradt fénye,
Az ablak alatt egy zajos csapat,
Kisiskolások víg különítménye.

A lomb már sárgul, mégis kék az ég,
A padokon itt-ott anyókák ülnek,
Az őszt élvezik, langyos melegét,
Miközben talán pletykákon derülnek.

Elszállt a nyár, de sok virág virít,
Pompázik még az erdők, rétek szélén,
Aztán elszórja majd a magvait,
Jövőre is színes csodát ígérvén.

A város más. Itt korán jön az ősz,
Hajam is hullik, együtt a levéllel,
A vénasszonyok nyara, ha időz,
Megesik olykor, összeér a téllel.

Kinn a zöldben még kellemes lehet,
Szélárnyékban, a kényelmes nyugágyon,
De közeledik lassan a szüret,
S én egyre többször pihenésre vágyom.

Tavasz, nyár, ősz, tél, rohan az idő,
Az ember most már inkább visszanézne,
A múltra, amely mindent szépítő,
Az ismerős, biztos, megélt egészre.

Budapest, 2010. szeptember 21.

Szöllősi Dávid

“Szeptemberi tűnődés” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. A Nap minden reggel kibontja fényeit a horizonton.
    Minden este szelíd fényeivel búcsúztatja a napot.
    S mi mindig újra megcsodáljuk fényeit
    Mert nincs egyforma fény, nap,
    Hangulat mi szépségével megérint.:);)

  2. Ftamásnak igaza van. Ha szabad versben írtam volna az őszről, biztosan nem lettem volna ennyire lakonikus az ég, a virágok és az ősz jellemzésében. De rövidségre, tömörségre törekedtem. Úgy sem tudnék olyasmit írni ezekről, amit már ezren meg nem írtak volna. Olyan ez, mint a tizenévesek öltözködése: egyéniségre törekednek, aztán mégis mindegyik tök úgy néz ki, mint a másik…
    Köszönöm a véleményeket. A kötöttség tényleg köt, de igyekeztem hű maradni szlogenemhez:
    "Röviden, szabatosan, magyarán!"

  3. Kedves Dávid.
    Megint hoztad azt a szép, rímes, pontos formát.
    S elolvasva Tamás hozzászólását mosolyogtam. S tökéletesen ráérzett arra, amit szoktam volt írni, hogy a lélekből jött szabadság jobban tud színezni, mint a rácsok közé szorított forma, mert ott marad a rács.
    Nekem így is tetszett. Ragyogóan élveztem a történések és az idő párhuzamait. Gratulálok sok sikert kívánok. Szeretettel Gyöngyi.

  4. Kedves Dávid!

    Azt hiszem sokunkat megérintett a hirtelen jött ősz.
    Nagyon tetszenek a képeid,szinte festményként tárul az ember szeme elé az őszi táj.

    Üdv:Juli

  5. Kedves Dávid!

    Gratulálok…nagyon jó kis vers! Tetszett!
    Szeretettel: Mónika

    Oh köszönöm még egyszer a könyvecskét:)

Szólj hozzá!