Szeptemberi tűnődés
Szeptember van. Bágyadtan süt a nap,
Házunk falán pihen meg fáradt fénye,
Az ablak alatt egy zajos csapat,
Kisiskolások víg különítménye.
A lomb már sárgul, mégis kék az ég,
A padokon itt-ott anyókák ülnek,
Az őszt élvezik, langyos melegét,
Miközben talán pletykákon derülnek.
Elszállt a nyár, de sok virág virít,
Pompázik még az erdők, rétek szélén,
Aztán elszórja majd a magvait,
Jövőre is színes csodát ígérvén.
A város más. Itt korán jön az ősz,
Hajam is hullik, együtt a levéllel,
A vénasszonyok nyara, ha időz,
Megesik olykor, összeér a téllel.
Kinn a zöldben még kellemes lehet,
Szélárnyékban, a kényelmes nyugágyon,
De közeledik lassan a szüret,
S én egyre többször pihenésre vágyom.
Tavasz, nyár, ősz, tél, rohan az idő,
Az ember most már inkább visszanézne,
A múltra, amely mindent szépítő,
Az ismerős, biztos, megélt egészre.
Budapest, 2010. szeptember 21.
Szöllősi Dávid
A Nap minden reggel kibontja fényeit a horizonton.
Minden este szelíd fényeivel búcsúztatja a napot.
S mi mindig újra megcsodáljuk fényeit
Mert nincs egyforma fény, nap,
Hangulat mi szépségével megérint.:);)
Ftamásnak igaza van. Ha szabad versben írtam volna az őszről, biztosan nem lettem volna ennyire lakonikus az ég, a virágok és az ősz jellemzésében. De rövidségre, tömörségre törekedtem. Úgy sem tudnék olyasmit írni ezekről, amit már ezren meg nem írtak volna. Olyan ez, mint a tizenévesek öltözködése: egyéniségre törekednek, aztán mégis mindegyik tök úgy néz ki, mint a másik…
Köszönöm a véleményeket. A kötöttség tényleg köt, de igyekeztem hű maradni szlogenemhez:
"Röviden, szabatosan, magyarán!"
Kedves Dávid.
Megint hoztad azt a szép, rímes, pontos formát.
S elolvasva Tamás hozzászólását mosolyogtam. S tökéletesen ráérzett arra, amit szoktam volt írni, hogy a lélekből jött szabadság jobban tud színezni, mint a rácsok közé szorított forma, mert ott marad a rács.
Nekem így is tetszett. Ragyogóan élveztem a történések és az idő párhuzamait. Gratulálok sok sikert kívánok. Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Dávid!
Azt hiszem sokunkat megérintett a hirtelen jött ősz.
Nagyon tetszenek a képeid,szinte festményként tárul az ember szeme elé az őszi táj.
Üdv:Juli
Kedves Dávid!
Gratulálok…nagyon jó kis vers! Tetszett!
Szeretettel: Mónika
Oh köszönöm még egyszer a könyvecskét:)