Ködös álom

Köd üli meg a tájat
Didergő lombokat fákat
Nem dalol madár az ágon
Szürke köd szitál ruhámon.

Köd üli meg a tájat.
Szívemen köd lepte árnyak
Köd ország lakója lettem
Ködfátyol borítja testem.

Tétován lépek elesetten
Hívom a fényt, a Napot
Kétségbeesetten.

Szememet felnyitom
Hiszen csak tűnő álom
Mégis könny csillan párnámon…

Budapest 2010. szeptember 27.

Györke Seres Klára