Veled sírok…


Veled sírok…

Veled sírok paradicsom,
Haldokló létedért,
Egész nyáron reménykedtem,
Piros érésedért,

Nem pusztított ár, e részen,
De a nyár mostoha,
Ínséges volt a tavasz is,
Minden lerombolva,

Előjel volt a javából,
Nem csak rémisztgetés,
Uram! Adj még egy kis időt,
Hozzád száll e kérés,

Szomorúan nézegetem
Paradicsom bokrom,
Zöld gyümölcsén feketéllik
A gonosz ártalom,

Földanyánk már nem tűrheti
Az ellentéteket,
Kifordítja, megrázza, a
Világegyetemet,

Jó lenne előre tudni,
Lesz-e még mit ennünk?
Megmarad-e, hőn szeretett
Családunk, s életünk?

Budapest, 2010. szeptember 26.

Farkas Viola

“Veled sírok…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Viola!

    A földet mi emberek tesszük tönkre…
    s ezért ha majd eljő az idő könnyezve
    felelünk!
    Tetszett versed!
    Üdv.: Mónika

  2. Kedves Viola!

    Szomorú,de igaz hogy a földjeinknek nincs már tartalékja.
    Nincs állattenyésztés,a szerves trágyát felváltotta a mű,ami tönkre teszi a termőföld egyensúlyát.Én reménykedem hogy a sok tudós mezőgazdász tesz valamit,hogy újra hatalmas zöldség,gyümölcs nőjön a kertünkbe.

    Szeretettel olvastam szép versedet:Juli

  3. Kedves Viola!
    Nagyon sokat ártunk magunknak és főleg az unokáinknak!
    Az okos ember nem lát túl az orrán.
    Összefogás, terv,kivitelezés sehol…!
    Mintha "vakok" lennénk.
    Már a Te paradicsomod is kiált.
    Köszönjük, hogy Te hallod, látod és elmondtad nekünk.
    Szeretettel:Terézke

Szólj hozzá!