Fabi terve
Kijártam a bölcsit meg az óvodát,
Rettentően várom, majd az iskolát!
„Tanulok ott számóni, tónászni meg íni,
Nem fogok én ottan, soha, soha síni”!
Lesz nekem majd munkám, hogyha megnövök
A bölcsimbe akkor újra eljövök,
„Elveszem” a Petrát, meg a Zsófikát
igy lesz nekem kerek ez a nagy világ!
Kövesdi Ferencné – Teréz
kedves Társaim:Mara, Viola, P.Anna, Ildikó, Icu és Julika!
Köszönöm, hogy figyeltetek rám, hogy velem voltatok lélekben és jó szívetekkel:Teri
Kedves Terike!
Nagyon édes verset alkottál ,az én unokám most elsős,és valóban nem sírt.
Szeretettel olvastalak:Juli
Drága Terike!
Hát, ez tündéri!
Az én kislányom sem sírt, amikor első osztályba kellett menni, sőt nagyon várta… sírtam helyette én:D nagyon féltettem. És úgy elrepültek az évek, hogy felsőfokú iskolába jár!
Ja, és az óvodában három férje volt:D
Sok szeretettel olvastam ezt a bűbájos versikét: Icus
Kedves Terike!
Hirtelen átmentél gyerekbe, és ez nagyon jó!
Szerető üdv
Ildikó
Kedves Terézke!
Ez tüneményes! Írj sokat a kis unokádról, szeretem olvasni, én végképp kimaradtam az ilyen közelségből.
A legjobbakat kívánom Mindnyájatoknak.
Szeretettel: Viola 😛